Ez még a higgadtság. Felkészültem, így nehéz sodorból kihozni. Ha most két csomag vért eresztenek az ereimbe, a vérmérsékletem bizonyára megváltozik.

Tegyük fel, egy tizennyolcas katonafiú vérét kapom — bizonyára vakmerő leszek, vadakat terelő juhászságra sosem vágytam, persze. A tűz a karomban jelzi, bizony, hevességre számíthatok. Mi lesz, ha elönt itt azonnal a hévség, szerelemre fogok vágyni, visszafoghatatlan erővel leteper.

Végiggondolom, mi várhat rám, s az épp engem féltőkre, ha egy tőlem is higgadtabb, netán akkurátus nő ereje pumpálódik belém — majd kifordítom a ruhákat mosás előtt, rászokok a zoknistoppolásra, atlétát vetetek a férjemmel az ingei alá, sosem fogom behajtani a könyvlap-sarkokat olvasáskor, mint eddig, nehogy gyűrődjenek, helyette könyvjelzőt használok, az újságokat élükre igazítva helyezem el az asztalon, mint eddig sosem, textilzsebkendőt fogok használni, csakis keményítés után.

Hát ez csöpög. Jön belém, a hosszú műanyag csövet többszörösen a kézfejemre tekerem, magamévá teszem már kívülről a belémfolyót, hideg ellen, reszketésvédelemből.

Hány író kapott vajon vérátömlesztést, nincs itt a laptopom, hogy gyorsan rákeressek, rákeresnék, megtalálnám, mindent megtalálok.

Lehet rosszul lát, akitől életerőt kapok most, a hemoglobinja jó ugyan, de a szemerei gyengék, vagy farkasvakságban szenved, merő izzadtság vagyok bele.

Eszembe jut, nekem nem elég, hogy ábéerhápozitív, válogatós vagyok, vagyis eddig válogatós voltam, de most lehet egy beletörődő, mindenmindegy plazmáit fogadom be, egyre jobban csomókban a hajam a saját nedvemtől, szóval, nekem nem elég a csoportazonosság, ellenanyagom is van, cé ellenanyag, erről eszembe jut, hogy a gimiben cés voltam, lányosztály, ez komoly, és a cés lányok közül az egyiket tegnap este nem hívtam vissza, most meg ma délután van, mi van, ha nincs cé ellenanyagra vizsgálva ez a szövet, és várhatja, hogy hívjam.

Azt mondja az orvos, lassú ez a belémcsöpögés, tempózzunk, mondom is rögvest, én általában óvatos nő vagyok, óvatos befogadó, mit beszélek, az voltam a katonafiú véréig, de jobb, mintha konzervvér, még nitrogénoxid-hiányom lenne.

Hiányolom a higgadtságom, sőt, kezdek transzban lenni, mérsékelten grimaszolok, na de ilyen gyorsan nem hevülhetek, a fúzió csak félórája tart, lássuk csak, miféle típusok jöhetnek még belém.
A temperamentumomat féltem, na jó, higgadt vagyok, de szélsőségesen jól tudok ugrálni örömömben, persze, nemfekvő állapotomban; na most, ha szangvinikus alkatú vérrel töltenek, örülni fogok a saját temperamentumomnak, ha melankolikuséval, szenvedhetek miatta. De a hideget forróval leöntve továbbra is rajongva akarom szeretni!

Szórakoztató lehetek, ahogy sorolom, sokan jönnek, rám néznek, eset vagyok; az osztály lakóinak életkorát tekintve is a legmenőbb, mit beszélek, nem vagyok menő, egésznapok óta egészen fekvő vagyok.

Életkorom szorozva kettővel plusz tíz éves néni a legmenőbb a szobában, csenget is azonnal az ápolóért, katonavért akar, úgy véli, a humorom onnan.

Ami az utolsó cseppig kitart, aztán a begyulladt vénák visszazökkentenek, akkurátusan felsodrom a lábfáslit, százhetes hemoglobinnal higgadtan végiggondolom, ha távfutó vérét kaptam, mi vár rám.