SPN BLOG
Berka Attila

LAPUNKBAN MÉG »
+_mondás » 2008 nyár » 2008 ősz » 2008 tél » 2009 nyár » 2009 ősz » 2009 tavasz » 2009 tél » 2010 nyár » 2010 ősz » 2010 tavasz » 2010 tél » 2011/1 » 2011/3 » 2011/4 » 2011/5 » 2011/6 » 2012/1 » 2012/2 » 2012/3 » 2012/4 » 2012/6 » 2013/3 » 2013/4 » 2013/5 » 2014/1 » 2014/3 » 2015/3 » 2015/4 » 2015/5 » 2015/6 » 2016/3 » 2016/4 » 2016/6 » 2017/1 » 2017/2 » 2017/3 » 2017/4 » 2018/1 » 2018/3 » 2019/1 » 2019/3 » 2019/4 » 2019/6 » 2020/3 » 2020/4 » Mis_kóceráj » Nar_kotta » Pasolini » Rafting » R_evolution » Sárospatak » Székesfehérvár » Tata » Veszprém
SPN könyvek ajánló

Berka Attila
y+1
2011.09.01.
Hirtelen vége a varázsnak. Ami eddig remekül működött, nem érdekel, ami nem volt, arról nem tudok, úgyhogy megállok. Na, akkor most mi legyen, legyen-e valami, kell-e és a többi. Aztán a felismerés, hogy állok. Milyen régen álltam már sarkon, járdán, teren. Nézem a darazsakat. Sejtelmesek, ártatlanok és természethűek. Én már egyik sem, talán soha nem is, talán egyszer-egyszer egy kicsit. A feladat tehát adott, benne maradni ebben az önmagáért állásban, megvárni, míg besötétedik — vagy azért, mert lement a nap, vagy azért, mert elájultam.