Habár talán nemcsak jó lenne menni valaki vagy valami után, inkább csak nézem, hogy tündököl a tálcán hagyott dinnyehéj az izzó naptól.
Se leülni, se lefeküdni, egyáltalán megmozdulni sem lehet most, oly ragacsos a forróság.
Szétvetett lábakkal, széttárt karokkal állok az álló világban, és fenyőerdőtől friss hegytetőre képzelem magam, ahogy könnyű mosollyal veszem tudomásul, innen sem látni mindent.