SPN KÖNYVAJÁNLÓ

SPN BLOG AJÁNLÓ

Februárius

„Februáriusban alighanem tél lesz, / Még a sóhaja is arccsippentő
szél lesz, / Édesebb piros színt adva minden rúzsnál, / Békebelibb
színt már sápadt háborúsnál. ...

Bővebben

SPN könyvek ajánló

SPN Könyvek 8. Berka Attila: Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010

Bővebben

Miskolc Kapucíner, A Spanyolnátha antológiája a nyolc évszázados Miskolc köszöntésére

Bővebben

Miskolc KapuCíner

A Spanyolnátha Miskolc-antológiája

2011.04.20.

Ízelítő az antológiából:

„...Ide menekül az ősz, / a hegyekből a tél, az Alföldről a nyár, a tengerről / a tavasz. A Sötétkapun átkel a sötétség két démona, / fogadják a menekülteket. Ide menekül maga / a tenger is a globális túlmeleg elől" -- Vörös István

„Miskolc egyedülálló város - no persze sok szempontból az. Egyedülálló vonásait két csoport rendszeresen hangsúlyozza, a lokálpatrióták és azok, akik nem kedvelik." -- Fazekas Csaba

A 'Szinvapark' szó - éppúgy, mint a 'Miskolc Pláza' - saját magán kívül az égvilágon semmit nem jelent. Saját magán belül meg persze az épület ezernyi tarka-barka, harsány-zajos dolgát, no és a tarka-barka, harsány-zajos dolgokkal bíbelődő embereket. Az életformát. Az élet formáját. Hogy milyen az élet mostanság Miskolcon, az Ady hídon. -- Bazsányi Sándor

„Ha nem vagyok magamnak elég érdekes, / Miskolc mindig szívesen tönkretesz, / mikor nem vagyok elég jó magamnak, / megszerzem őt halálos kalandnak." -- Simon Adri

„Tízpercenként elcsikorgott egy peronos villamos a Városház tér, vagy a színház felől, az utolsó lépcsőről többnyire lelépett valaki és átsétált az orrom előtt a Sötétkapun a Béke moziba. Ilyenkor igyekeztem elfordítani a tekintetemet, mert szemkontaktus esetén százöt százalékra odajött a villamosról épp leugrott csávó, testvérem, nézzél már két forintot, a Fehér farkasok megy, megnézném, csak nincs nálam lóvé, tudod." -- Keresztury Tibor

„Soha nem lesz már akkora házam, mint akkor, soha nem lesz olyan védett fekhelyem, mint amelyik akkor végigért egy egész folyosón - Miskolc egyik kapujától a másikig." -- Tarján Tamás

A Miskolc KapuCíner szerzői: Bazsányi Sándor, Bedecs László, Bene Zoltán, Berka Attila, Csabai László, Csorba Piroska, Deák-Takács Szilvia, Dicső Zsolt, Dukay Nagy Ádám, Falcsik Mari, Fazekas Csaba, Fecske Csaba, Fedor Vilmos, Ficsku Pál, Filip Gabriella, Fodor Tünde, Gáspár Ferenc, Géczi János, Gyarmati Béla, Halász Margit, Halmosi Sándor, Hegedűs Mária, Jánosi Zoltán, Jenei László, Kabdebó Lóránt, Karosi Imre, Keresztury Tibor, Király Levente, Korpa Tamás, Kunt Balázs, Láng Eszter, Lapis József, Magolcsay Nagy Gábor, Ménes Attila, Mezei Gábor, Miklya Zsolt, Mizser Attila, Molnár Krisztina Rita, Nagy Bandó András, Nagy Csilla, Nagy Gabriella, Nagy Pál, Nagy Zsuka, Novák Valentin, Onagy Zoltán, Oravecz Péter, Papp András, Petőcz András, Porkoláb Tibor, Puskás Balázs, Rónai-Balázs Zoltán, Simon Adri, Sütő Csaba András, Szalai Zsolt, Száraz Miklós György, Szávai Géza, Székelyhidi Zsolt, Szénási Miklós, Szenti Ernő, Szkárosi Endre, Tarján Tamás, Tenczer Tamás, Turányi Tamás, Ungváry Rudolf, Üveges Tamás, Vörös István, Zsávolya Zoltán, Zsille Gábor

Fodor Tünde

Kimondottan Miskolc

Ha kimondom: Miskolc, először mindig a tél jut eszembe. Tél volt, nagy tél, hó és hideg, minden csupa zúzmara, s a narancssárga százhúszas Skodával indultunk a kimondott városba, kimondottan beteglátogatóba. Nagyapám tüdejét próbálták még működésre bírni az egykori Honvéd, ma Szent Ferenc kórházban a kimondott városban, közel a Csabai kapuhoz. Tízéves ha voltam, amikor úton voltunk a nagyvárosba a nagytélben, s olyan ködben, hogy apám a volán mögül csak a tejfehér hömpölygőt látta maga előtt. Tízzel mentünk, mégsem előzött senki, mögötte ezer lámpa pislákolt legalább, tízéves magamnak minimum annyinak tűnt, amikor a kanyarban hátranéztem − nem volt végük, hosszuk. A pszichoszomatizált hasfájásomnak is csak akkor lett vége, amikor elértük a kimondott várost, kimondottan egyben.

Ha kimondom: Miskolc, más beteglátogatások is eszembe jutnak, nagyapám csak ablakonlátásán túl. Engemlátogatás, évtizeddel később − Nők Lapját, pisztáciát, jó szót, féltő tekintetet kaptam. Nagymamám sárgánlátása a Szentpéteri kapui megyei kórházban. Egy barát nemlátása a városiban, mert hamarabb hazaengedték − pedig csokoládét és vizesnyomkodóskarikás játékot is vittem volna neki.

Ha kimondom: Miskolc, a Győri kapu 156. jut eszembe. A kollégium, a lepusztult kert, a padok. A tanulások lámpaoltás után. A gyűlölt matekpéldák. A kimenők. A mozik. Az aula csendje éjszaka. A vég nélküli telefonbeszélgetések. A diákigazgató-választás megnyerésének más napja. A mindenért hibás muszlinblúz. A szépnevű Kefalgin. A virággyűjtések, a szerenádok, a „húsz év múlva lehet, hogy találkozunk”. A tizenhárom emeletnyi lány − férfiálmok netovábbja, mondják most sokan − állandó zsongása.

Ha kimondom: Miskolc, az első sálam jut eszembe. Mikulásmagamtól kaptam. Szép, ma is megvan, elefántos, indiai, lila. A Sötét kapuban vettem, a kapualjban, a kedvencboltban. Eszembe jut a kedvencbőrös is, közel a kedvencsálbolthoz, ahol övet s rá akasztható táskát vettem a szerelmemnek, ma is megvan, mindhárom. A kedvencpipabolt, ahol folyton a fekete vaníliát szagolgattam. Ahol szivarkát és csinos női cigarettát vásároltam.

Ha kimondom: Miskolc, Déryné utcák, Csabai utcák, Kós-házak, Rácz Ádám utcák jutnak eszembe. Kiskocsmák, pincék, jó-rossz felolvasások, állateledelbolt ajtajában egy túlszőrös, túlorros kutya szépfeje, mintha poszter. Szekrény mögött elpusztuló teknősök, ablaknak repülő, nyakukat szegett madarak, nagy örömet okozó pici mikulásfigurák, kávéfőzőn főtt forralt borok. Régi, elfeledett katonatemető a város felett. Hősi halált halt tetemek. S az andezittufa jellegzetes hűvöse.

Ha kimondom: Miskolc, a Black Mici jut eszembe, ami törökösen Kara Micsi, ahogy Gyarmati tanár úr mondotta. Ha kimondottan Miskolcra gondolok, nem tudok nem gondolni Zoli bácsira, aki tárgyias-intellektuális stílusban udvarolt a nőknek, s szebben hímzett, mint egy középkori szűzlány. Ha a kimondott városra gondolok, nem tudok nem gondolni Dénesre, Zsoltra, Jánosra, Jeszenyinre és a nyárson sütött Jézuskára, a Fizikusok előadásra, Angikára és Katikára, Zsófira s Csillára. Töttössy tanár úr láblógájára, az ókeresztény liturgiára, a meseelemzésre. Attilára, s a karatézó Böbére.

Kimondom: Miskolc, s egy családot látok, van apa, anya, gyerek, nagymamák. Szép estéket látok velem együtt, helyet ott nekem, szánkózást a sokhóban, gyereketetést húsos palacsintával, vendégmagam-etetést rakottkrumplival, szépkutya rágta szépruhát, délutánnyi tánctól kipirult arccal alvó kisfiút, versolvasást, hosszú beszélgetéseket, kiállítást a kilátóban, krumplisaláta-gyártást ipari mennyiségben. A Galériát látom, a Petró-házat, asztal alatti bújást a gyerekkel, a kiállítóhelyiségeket, bennük tárlatok, hol képek a falon, hol installációk a térben, székek, szövések, szobrok. Imola, aki nem áll szóba.

Kimondom: Miskolc, s sörfesztiválon vagyok, faliszőnyegponcsóban, szerelmemmel, barátokkal, körhintával, vattacukorral. Kimondom: Miskolc, s a virágzó tulipánfákat látom a belvárosban, az ikonfalat, az este tízes operafesztiváli Légyottokat. Kimondom: Miskolc, s Iringót látom a Galéria udvarán a nyári napfényben, éppen erotikus rosszverseiből olvas, de nem számít most a rosszaság, az erotika számít, s hogy Iringó lángvörös hajjal áldott, hála a L'Oréal-nak s hogy megérdemelte. Kimondom: Miskolc, s a kisvasutat látom, zötyögünk-zakatolunk vele, hegyek-völgyek között, el egészen Ómassára, el a lazacos házhoz, nézni a fényes halakat a kristályvízben, mókusokat a lillafüredi kastélyparkban, bámuljuk a művízesést, barlangban hűsölünk. Kimondom: Miskolc, s érzem a számban a Tokaji Borozó muskotályának ízét, a pisztácia fagyiét, szorul a torkom az uszoda láttán, a majdnemvízbefulladás-élmény még kísér, orromban érzem a Búza téri piac egymással keveredő illatait, lángos- és virágillat kergeti egymást a házi sörével, hallom, ahogycigitcigitcigerettát kínálnak fennhangon az árusok. Kimondom: Miskolc, s az avasi kilátóban vagyunk, nézünk le a városra, keressük a kolit, ölel egy kar, nyakamba puszit kapok,

nevetünk, mert nyár van, s szeretnek minket. A Vianban táncolunk, barátokkal vagyunk, Nyikuval, Csejennel, Zsuzsával, füst van, de most nem zavar, simulok csak, élvezem, hogy van kihez, hogy van, aki csaknekem van. Napfény illatú Miskolc-éjszakában sétálunk, nézzük a csak nappal működő szökőkutat, óriási hamburgerrel verjük el éhünk.

Kimondom: Mis kolc, s az autópályát látom, suhan a Nissan, Miska jól vezet, Zsolt és Attila a hátsó ülésen, sokat nevetünk, beszélgetünk, esszük a savanyú uborkás szendvicset, megállunk egy kávéra, a fiúk zombi dévédével térnek vissza; az Ifiházat látom, benne lapszámbemutató-magunk, a sok embert, a kivetített lapot, Zsolt zongorázik, zúg az orrszőrnyíró, Kaffka Margitról beszélünk és nevetünk a Szabó+-on.

Kimondom: Miskolc, s saját felnövésemet élem. Meg és át.

Lassan tíz éve élek máshol, mégis nap mint nap érzem a várost magamban.

Sokáig éltem benne, s sokszor élek belőle.

Deák-Takács Szilvia

Ezért egészen

Beüthetem a dzsípieszbe: Győri kapu; amikor 19 éve kerestem, jobban elállt a szó, vizsganap volt, miskolci nyelvi nap, hívtak, miskolcnyelviség helyett így beszéltem: minyjá závút szilviatakács, a csé és az esz végre nem ért össze, ha a nevem megfordult, ma nem csak a dzsípieszbe írok mást, nevet is máshogy alá.

Megfordultam néhányszor azóta ott, utam nem csak akkor vitt arra, ha a Debrecen-Kisvárda heti útvonal teljesítése közben véletlenül a Nyíregyházán lecsatolt Miskolcra tartó vagonban maradtam, véletlenül, vagy mert a csé és az esz összeért.

Esz a Szabó plusz eleje és vége, újalfám és omegáim találkozása, összeért a rég a mával, összenézek Radnótit, dadát Szabóval, hívok légyottra, hívnak engem, nevemen, csé és esz összeér.

Összeértem egy csapattal is, ahogy tavasz a nyárral, nátha a spanyollal, kávé a tejszínnel, kapu a lakattal; számról számra lapozunk együtt, évszakonként dzsípiesz nélkül a Győri kapu felé.

Rozália fürtjei a kertben ha fesztivál, kerti vagy opera, begyűrűznek, mint féltett madárlábbal teszik csapatos madárvonulást figyelők.

Keresem a kávéházakat, Három Holló-légkörűt, szülessenek utolsó sorok felolvasás előtt, ha Ifi- és Net-, máris otthon vagyok. Csája helyett találok jókora szelet pirítóson kakastaréj-formájúra sütött szalonnát, fogpiszkálóval rátűzdelt fokhagymagerezdekkel − hogy hol, ennyi legyen legalább net-titok.

Feketébbre pörkölődjön kávé, fehérebbre színeződjön tejteteje, érjen össze csé és esz, kakastaréj és fokhagyma, kapuk nyíljanak, egészen, ezért

SPN KÖNYVAJÁNLÓ

SPN BLOG AJÁNLÓ

Februárius

SPN könyvek ajánló

Miskolc KapuCíner

Link küldése ímélben:

A Spanyolnátha Miskolc-antológiája

2011.04.20.

Kimondottan Miskolc

Ezért egészen