Ízelítő a kötetből:

Kezd

(részlet) 

Feltámadás csak abban az esetben lehetséges, ha már meghalt, akinek fel kell támadnia. Vannak olyan kivételek, például a sírból kivétel vagy a szellemi létezés megfoghatatlan és szerteágazó energiája, melynek során a feltámadásnak eleve nem is értelmes megvalósulnia, hiszen a halottság maga nem következett még be. Ilyen eset például az itt felvázolandó, az ide citált, az itt megbeszélt is.

Vállalkozásunk nem kevesebbre fog vállakozni, mint nem feltámasztani egy nem halott szellemet, egy nem holt szellemiséget, egy el sem távozott lelket. Vállalkozásunkat eleve siker koronázza majd, amit természetesen előadásunk főszereplője garantál.

Mivel van abban valami furcsa, morbid és nem odaillő, ha valakit vagy valamit nem akarunk feltámasztani, mert élő, ezért most egy szertartást fogunk bemutatni, elkerülve minden esetleges félreértést, megelőzve a rosszindulatú feltételezéseket és az esetleges pletykákat, miszerint mi valami morbiddal, esetleg nem odaillővel akartunk volna foglalkozni.

Előadásunkban látni fogják tehát, hogyan nem támasztunk fel senkit, és hogyan nem akarunk nem kívánt morbidságot előidézni. Kérnék egy kis tapsot, te pedig akkor dobolj kicsit.

Előadásunk szertartásszerű kávéivással fog kezdődni, a számunkra már előzőleg odakészített kávéscsészével, melyben remélhetőleg odaillő módon kávé gőzölög, a cukrot pedig én személy szerint el fogom keverni a kávéban, hogy nekem jobban tetsszen, mármint az íze és a kortyolás.

Míg én a kávét készítem elő a nekem tetsző módon, addig, kérlek, vázold fel, hogy te pontosan mit is fogsz csinálni, amíg én iszom, vagyis hát kortyolgatok.