L. Simon László
És végül...
Bohár András emlékére
És végül egybefolynak a terek,
mosolyok szakadnak,
sikolyok repednek,
ledőlt falak mentén botorkálva
eggyé izzunk, s üstökössé válva
merevedünk az űrbe.
És végül itt maradunk
egyedül, mi ketten.
t á m o g a t ó i n k |
| ![]() | ![]() |