2009 tél
Villányi László
Villányi László 1953-ban született Győrött. Költő. 1979-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát népművelés-magyar szakon. 1990 óta a győri Műhely folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi kötetei az Orpheusz Kiadónál: Alázat (1990), Az alma íze (1994), Vivaldi naplójából (1997), A szabadkai villamos (1998), Egy másik élet (2000), időközben (2003), volna a szerelem (2006), valaki majd (2008) mondja édesanyám (2009). 1991-ben Déry Tibor-jutalomban, 1990 és 1997-ben Soros-ösztöndíjban részesült. 1979-ben Radnóti-, 1999-ben Greve-, 2000-ben Kormos István-, 2003-ban József Attila-díjat kapott.„Rövid vágás a villogó szikével,
akárha csecsemő mellén...”
Lanczkor Gábor
Spanyolnátha, 2005 november
SPN Könyvek 4.
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Villányi László
Ica néni
Beregszászban játszhattam először
igazi stadion nyírott füvén.
Házukkal szemben, a Mebejscsik pályáján
rúgtuk a labdát Pistivel és Sanyival,
Béci haldoklott, vele sohasem egyérintőztem.
A következő évben ott álltunk a Kolhoznyik tribünjén,
ez a pálya is a Muzsalyi úton volt, csak a másik oldalon,
s az ellenfél kiegyenlített, mire Sanyi gólt dadogott.
Bátyja már nem kacaghatott a bekiabáláson:
„papucsban is gyorsabban fut öreganyám”,
kifordult végtagokkal ült otthon.
Aztán a második fiút is eltemették.
Béla bácsi varrógépe szüntelenül járt,
hogy Sanyit orvosokhoz cipelhessék Kijevtől Moszkváig.
Mindig Ica néni adta be az injekciót,
ha a férfiasság tombolni kezdett az eltorzult testben.
Mikor a harmadik fiú is meghalt,
édesanyja földre ejtette imakönyvéből a fodormentát.
A vékony lapok között őrizte első fia születése óta.
Két hét sem telt el, s Ica nénit elvitte a szíve.































