Kerber Balázs
SPN könyvek ajánló
Kerber Balázs
Elalvóban
Tapad a vörös orr, lábamba
nyilall a nehézség, mintha
paplan alatt feküdnék, de
nem rugdalózom, csak meresztem
végtagjaimat kifelé: az órák
java takaró alatt ismét.
*
Többnyire ülök, tárom–zárom
az ablakot. Diagramban a világ:
sávjaiban batáta érik,
fehér húsú nő,
és a TGV rohan Párizs felé.
*
Előttem a lépcsőhegy.
A fordulóban nyomban fejre állok —
újra éleződnek
a fokok kopásai.
*
Az öröm és a halvány roncsok
rétegei is fehér ajtón futnak át:
csengőkön, digitális kijelzőn
lóg a szervezetem, ahogy
a síkos fémlaptól elválnának
izmaim.
*
Használati utasítások lámpafénye:
korgó hassal nézem a nyomtatott lapokat
egy kockás padlójú váróteremben.
Tollakon villanó fény a pulton:
mit nem hallok egy bemondó szavából.
*
Soha nem jut idő az értelmes
beszédre. Farmerkabátom zsebében
keresem a pénztárcámat, figyelek
a fizetésnél, az asztalhoz ülésnél, hogy
jól egymás mellé helyezzem a tálcákat.
*
Távolban dereng éjszakai kékben a
kivilágított híd, ahonnan jöttem,
a túlsó oldalán még tíz perce láttam
a hirdetéseket a tetőkön. Most buszt
várok egy villogó állomáson, és
szállásomra igyekszem.
*
Egymás után pergő takaróminták:
melyik polcon milyen elrendezésben
a zsákok, dobozok? Végigvetül
rajtuk egy kézipumpával meghajtott
zseblámpa fénye. Lejjebb kisebb
mozdulatok és cipők cserélődnek.
*
Teraszon vagy benn a lakásban is
felcsigáz a padlókövek formája, ha
már a szokott úton hazatértem az
üvegekkel, s fölöttem a sötéttel. Kint,
egyentávolságra őrködnek a kukák.
*
Ki mennyit épül egy lábból,
a táskára kiöntött sóból, a
reggeli zsömlevágásból, egy
blúzból, az összehajtogatott
lepedőkből?
*
Mint a fürdőkád alja, hideg
reggel vagy késő este a földalatti
megállójában. Nekitámaszkodom
egy oszlopnak, s amint a számláló
nullát mutat, mintha a magasba
dördülne az állomás.
*
Ahogy egy mélyszürke kés
kenyérbe hasít a konyhában,
kívül peronok mintázata
kezd kirajzolódni.
