2022-ben négyen kaptak meghívást a Lácacsékei Művésztelepre. Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész, Csikós Tibor festőművész, Lehó István grafikusművész és Szász Zsuzsa festőművész. A telep vezetője idén is Éles Bulcsú grafikusművész volt.
Csikós Tibor festőművész egy elképzelt tájra (erdőrészletre) kevés eszközzel utaló linómetszetet hozott magával. A művésztelepen az évtizedek óta rá jellemző „körös/körözős” képépítéssel készítette vásznait, lazúrosan, több rétegben, lassan és megfontoltan haladva a munkával.
Lehó István grafikusművész a Vámospércsi Művészteleppel kötött művészcsere-egyezmény útján dolgozott idén Lácacsékén. Régóta kísérletezik már a kollográfia lehetőségeivel. Egy jól sikerült nyomatát adta a gyűjteménybe, a telepen pedig egy újfajta monotípia-eljárással dolgozott, további három, remek grafikai lappal erősítve a helyben maradó kortárs anyagot.
Barabás Márton Munkácsy-díjas képzőművész a már védjegyének számító „zongorás” vonalat vitte tovább. A gyűjteményt egy objekttel gazdagította, itt pedig olajképeket készített.
Szász Zsuzsa festőművész egy egész sorozatra való festményt készített – pontosabban: „vitt tovább” – a művésztelepen, egy időben, egymással párhuzamosan dolgozva több képén, a rá jellemző gesztusokkal, erőteljes képépítéssel. Két kép került tőle a falakra.
Annak ellenére, hogy 2022-ben kivétel nélkül olyan képzőművészek érkeztek Lácacsékére, a gyűjteménybe jól illeszkedtek a településnek hagyott munkáik. Csikós Tibor és Szász Zsuzsa a Lácacsékére oly jellemző absztrakt-expresszionista irányvonalat erősítették, míg Lehó István lapjai a gyűjtemény grafikus-kísérletező részével szervesültek. Barabás Márton „tárgyképe” pedig igazi különlegességnek számít, és helye van a gyűjteményben úgyis, hogy korábban senki sem adományozott objektet
A művésztelep zárásaként Lácacsékén az újonnan megnyílt „Csillagpont” nevű közintézményben egy közel 30 darabból álló kiállítás nyílt meg, amely egyrészt az elmúlt hat év anyagából szemezget a lehető legátfogóbb módon, másrészt bemutatja a 2022-ben a gyűjteménybe került munkákat. Mindezt úgy, hogy az anyag rendezése egységes, nem választja ketté a két képcsoportot. Már csak azért sem, mert az idei meghívottak (és a munkáik) jól szervesülnek az elmúlt hat év történetébe, szakmai folyamatába.