-Tompa!
-Háry!
-Nem Garay?
-Nem szokásom, hogy hazudjak. Háry.
-Felőle mást hallottam.
-Egy papnak csak az igazság kell. Bort?
-Kadarkát. Engem az igazság nem érdekel.
-Engem meg a hazugság. Igyunk.
-Garay Jánost keresem. Igyunk.
-Nem tudok róla semmit. És Tompa uram hogy s miként van?
-Nem tudhatom. Tulajdonképpen kitalálták a jövőben, hogy idejön. De én nem vagyok Tompa Mihály.
-Én se Háry.
-Akkor mégis Garay?
-Ez a hely nem is Szegszárd.
-Ez nem is a 19. század?
-Nincs is időszámítás, egy csárdában találta ki valaki, és csak mesél, mesél.
-Kend mesél?
-Engem mesélnek. Az a bizonyos Garay.
-Na, engem meg Petőfi talált ki, közönséges falusi pap voltam.
-Az is valami!
-Az semmi. Petőfi talált ki, Arany temetett. De én nem voltam sehol.
-Ez a sehol-nem-voltak kora!
-És Petőfi? És Arany?
-Nem ismerem őket. Csak a csárda van. A többi hazugság,
-Ami meg a csárdában történik, az mese.
-Bent mese, kint hazugság.
-Kint képzelődés, bent költészet.
-De már készülődnek a kritikusok.
-Nem lesz miről írniuk, elégetjük a kéziratokat.
-Ezt nem tudom megtenni, benn vagyok az egyikben.
-Akkor majd kiradírozom, öcsém.
-Köszönöm.
