Spanyolnátha művészeti folyóirat

Filip Gabriella

Lacika nyomában

József Attila verse után, Kőhalmi Péter fotói elé

Le vagyok győzve, (győzelem, ha van)
Megállítottak. Megörökítettek. Keresztezték utam.
Pedig mennem kell. Muszáj elmennem.
Ott lenne a helyem, meg amott.
Ha ott vagyok, itt. Ha itt, nem itt.
És ti hol vagytok, emberek?!
Én itt vagyok.
de nincs, akinek megadjam magam.
Igen, én vagyok. Én én vagyok. Nem ismersz?!
Pedig azt mondtad, mindenki tudja: ki vagyok.
Mindenki. Vagy senki? Te sem vagy mindenki.
Te senki vagy.
Csak a sok senki mindenki.
Én állat volnék…
Ha állat lennék, tán nem bosszankodnék.
Nem átkozódnék. Nem rohannék.
De nem is nevetnék.
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem —
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.
Ember vagy?! Így vagy nevetséges.