Spanyolnátha művészeti folyóirat

Puskás Balázs

abod

[lassú]

 

lassú szellőt kavar
finom remegésük

 

felszabadultan integet
ha sikerült leráznia
egy harmatcseppet

 

van hogy szöcskét rejteget
emlékszem

 

 

[egy málnabokornyi]

 

egy málnabokornyi fény
fűszálnyi remegés
ahogy a felhők árnyéka

 

mogyorófa-íjra
feszül a csend

 

 

[abban a szobában]

 

abban a szobában mindig hideg volt

 

a gyereknyi magasra vetett ágyak
hűsében ribizliíz emlékek

 

most elszántan pálinkáznak
a ritkán hordott fekete öltönyök

 

nehéz sóhajuk nagyokat koppan
a zuhogó föld

 

 

[még ugyanolyan]

 

még ugyanolyan minden
mintha gyermekkoromba lépnék be

 

a hatalmasra vetett ágyakban
még ott a belevetődés lehetősége

 

a ferde tükör a kifakult családi kép
a szekrény titokzatos fiókjaival

 

mintha gyermekkoromba lépnék be
minden ugyanolyan

 

a tor maradványait eltüntettük
nem látni még hogy már

 

 

[a kertkapu]

 

a kertkapu mindig is lógott
én felnőttem
ő ugyanolyan öreg maradt

 

néha kiengedte a tyúkokat
utánam a gyümölcsösbe

 

legutóbb a temetőből hazafelé zártam be
kiengedett néhány emléket