Spanyolnátha művészeti folyóirat

Korpa Tamás

F. Cs. Szögliget

ha belegondolok fecske csabával még sosem jártam sétálgatva szögliget népi-copf
archaikus utcáit a ménes-völgyet aggtelek ősemberek vizitálta cseppkő-kávézóit
vagy a patócsy zsófia védte szádvár felé vezető földbe süppedt szekerek vájta
évszázados lépcsőket kiülök a teraszra velem szemben a hármashatárhegy
és egy elfelejtett műfaj tekergőzik a fűzfás teraszok között: mösziő Útirajz
mint egy tiszta-rím-patak pedig inkább versedben lennék asszonánc
a lőrésnyi hegyszoros vasalt pántjai között egy műfaj tekergőzik akár a bódva
a stószi havasok felől fábry zoltán szeme sarkában csukódik le a kondenzcsík
szájából a lemerészkedő mentholos tátra-szél hallgat szélgyerkőcök gőgicsélnek
tornádó lesz belőletek nagykorotokban — mondaná csaba — télen tűzföld hava
párolog — de mit mondanak a meteorológusok? ha belegondolok
fecske csaba szoktatott e műfajhoz szoktatott rá kalász hrabal laczy
ugyanezt csinálta versben mert laczy tudta hogy itt suhan el az erdőszélen
a kalevipoeg street és a kalevala sztráda másik irányban babilon fároszai
a fároszokra szerelt tükrökkel jeleznek tükör és füst: a kert álma ha kigyúlnak
a rőzsetüzek: ázott égett rét hunok párizsban sumerek buenos airesben
vizigótok az antarktiszon majdnem W.S. kerti széke anyegin összegyűjtött levelei
a bódva völgyben kétszer találkoztam cs. mesterrel s ha számot vetnék
eddigi húsz évemből tizet úgy éltem le hogy ismerem cs-t első találkozásunkkor
rózsaszirmokat tűzött parafatáblára: a rózsa metafizikája mert közösek
a homlokterekbe és szájpadlásokba felhordott piros havak tavaszi szelek
szeptemberi vérvörös ujjlenyomatok: a bódván úszó levelek a gangesz
ősz és tél közt mert három betűben elfér még az ősz és a tél /
bár lehet hogy másért és másként beszél / máshogyan kel és csendesül el /
a víz mint újszülött partra úszik s fel / az ujjbegyektől mégis lefelé
az úszóhártyáig / visszamászik / mert gangesz a bódva hóesésben pálmafák
egy tekergőző folyó: rajta a műfaj torlódó jégdarab jégcsapok a barlangokban
egy elégia sála beakadt a metróajtóba s az elégia csupaszon állt nylon
a tűzben így zsugorodik s lesz tömör ez a tér is égett nylon szag s elképzelem
sétálok cs. mesterrel versek villannak be a vetítővásznakon sétálok leával
aki áfonyaízű piros kapucnis dzsekit visel felettünk plazma tv az ég betűk
szemerkélnek: esőillatú a sétatér és tekeredik a villamos mint anakonda
vagy az a bizonyos műfaj felszállunk jegyünk nincs csendben nézek
egy beláthatatlan kanyarban megjelenik az ellenőr másra ügyet sem vet
mintha biztos infót kapott volna rólunk felénk siet majd rohan hirtelen startol
az arcát figyelem: leával verset mondunk cs. felismeri őket mint mi is őt