Spanyolnátha művészeti folyóirat

Puskás Balázs

amíg az

 

úgy tudtam a hideg elmúlik
a kitalált alakok

 

visszabújnak árnyaikba

 

persze hogy nem tehetek semmit
amíg az vagyok ami

 

talán majd holnaptól

 

mindig csak ez marad
még reménynek se mondanám

 

 

 

vagyok bárki

 

színes autók gurulnak végig az utcán
mikor mosolyogsz
langyos eső pereg

 

az ágakról a szirmok
mintha a hó
illata
a tiéd

 

vagyok
bárki légy is

 

 

 

nem messze

 

pirosszemű nyulakat tart
bundájuk felsebzi a bőrt

 

alvadt vér a föld

 

lépdelünk lassú szívverésedben
nem messze
az egyik legfelső ablakon

 

valaki kikönyököl
az arcát nem látni

 

 

 

kívülről

 

átrepült egy madár
árnyéka a szobán

 

kívülről tudom
ami most jön

 

a kivágott fa helyén
suttogás