Spanyolnátha művészeti folyóirat

Mechiat Zina

Palinta

 

tudod én akkor lettem beléd igazán szerelmes, amikor mondtad hogy micimackót nézel ha szomorú vagy. kiskoromban én is mindig azt néztem, meg még most is ha rossz a kedvem. amikor kicsi voltam ki akartam nyomni a könycsatornámat mert azt hittem hogy miteszer, meg a szemöldökömet is, mert hogy a szőrt is ki lehet úgy nyomni mint a pattanást. igaziból csak a gyerekkoromat szeretem benned. gyere. hintázzunk.

 

 

 

Bársony

 

Gyere barátom, igyál el engem is, gargarizáljál egy sort, vagy köpjél ki. De tudod édesem … nekem pántlika van a hajamban, de te csak a szalagkorlátokkal küzdesz. letéped, meghajlítod, és összekaszabolod vele magad. Így legalább vörös lesz, mint az én drága pántlikám, de neked ez a bársony örökké el lesz zárva. Nem érted ezt kedvesem, hogyan is érthetnéd … tudod, amikor vámpírosat játszottunk, én nem a vért szívtam ki az ereidből, hanem a bájt, azt az egy uncia bársonyt, amit találtam benned. Te elvetted az én véremet, és most alkoholnak nézel, de kábaságod az igazi agónia, az enyém csak félálom.