Spanyolnátha művészeti folyóirat

Puskás Balázs

F(r)ázisok

1. érthetetlen, ami történik. ijesztő is, mint mindig, amikor elveszítjük a kontrollt. izgalom is van benne, persze, de elsősorban a rémület. ahová néhány nap alatt eljutottunk. és ahogy. de ostobaság lenne nem a végére járni. miért ne sülhetne el ez alkalommal jól? ma este vársz. és én ott leszek.


2. győzködhetem magam a végtelenségig. megpróbálhatom elhinni, hogy ez most nem úgy lesz, ahogy lenni szokott. ahogy törvényszerűen lenni szokott. ahogy — talán — lennie kell. de úgyse hiszem el. nem képzelem magam elé a mosolyod. nem látom magam előtt, ahogy nagy szemeid mélyen belém. nem vacakolok többé az érzelmekkel. semmi dolgom velük. egyszerűen csak nem válaszolok többé. nem fogsz hallani rólam. és többé látni sem.

3. megint melletted ébredtem. gravitációd megmásíthatatlan természettudományos tény. hogy nem tudok ellenszegülni, semmiképp nem az én hibám. egyszerű fizika az egész. és ki vagyok én, hogy ellentmondjak a természetnek? ott leszek. igen, ahogy megbeszéltük.

4. talán lassítanunk kellene. talán. rossz vége is lehet. minek sürgetnénk a dolgot? minek rohannánk a végzetbe? álljunk meg egy kicsit. próbáljunk meg kitekinteni az események sodrásából, hogy ilyen szép kis képzavarral. igen, zavarban vagyok. nem tudom, hogy mondjam meg, hogy nem.

 

5. nagyokat nevettem a leveleden. volt a végén egy ilyen is: <3. én vagyok a hülye, hogy nem értettem. nem vagyok nagy szmájlivirtuóz. de megfejtették nekem. micsoda tavasz. mióta várok erre. valahogy így képzeltem mindig is. nem tarthat vissza semmi. ma este nálad.

6. elkomolyodtam, mikor végigolvastam. ilyen gyorsan, hogy juthattunk ide. szívecskék, meg mittommik. ez a tempó nekem nem megy. okés, hogy süt a nap, meg minden, de azért nem kellene elveszíteni az eszünket... bocs, de ez így nem fog menni. ne várj rám.

7. hihetetlen, hogy mennyire magától értetődő minden. nincs szükség a szokásos óvatoskodásra. csak a bizonyosság van. a behunyt szemmel hátradőlés. a feltétel nélküli. a szüntelen mosolygós. az egymásban az elejétől fogva vakon. a folyton összeolvadás. a legszívesebben mindig együtt. az igen, persze, hogy ma is.

 

8. tegnap újra hibáztam. kapkodva szedem össze a cuccaim, próbálom kibontani magam az ölelésedből. nem, nem akarlak megbántani, de tudod, hogy ez csak a kémia. nem kellett volna megtörténnie. és egyébként is túl messzire jutottunk már. ezt egyáltalán nem akartam. most nem alkalmas az idő. egyelőre nem is lesz.

 

9. a fenébe is, mitől rettegek már megint? mi történhet? egyedül maradok megint, na bumm. ha meg se próbálom, akkor meg biztosan ez lesz. hát, akkor mi a fenére várok? elengedem magam, és hagyom, hogy minden történjen, ahogy történnie kell. hagyom, hogy mélyen belémnézz. hagyom, hogy a mosolyod összeérjen az enyémmel. és igen: az érzelmeknek is szabad utat biztosítok. leszarom, hogy mi lesz. most jó. igen, már útban vagyok. nemsoká nálad.

 

10. nagyon is értem, persze. teljesen átlagos történet, mondhatnám: unalmas. lovak közt a gyeplő, fejjel a falnak rohanás. aztán a kopp. hogyne, persze, hogy majd örökké tart. igen, pont annyira, mint a többi tartott. miért csinálom végig újra meg újra ugyanazokat a hibákat, nem tudom. valószínűleg nem vagyok túl okos. hagyom magam becsapni némi reményért cserébe. hogy van más is az egyedülléten kívül. pedig. ne várj rám. soha többé. ne.