Spanyolnátha művészeti folyóirat

Dicső Zsolt

A tudat kapui és két pohár pálinka

Ésa Farkály olvasószerkesztő, ahogy azt egy olvasószerkesztőtől elvárja az ember kedden, Miskolcra autóutasozott. Vagy húsz éve nem járt a városban, pedig nagynéni-nagybácsi-unokahúg-stbrokonok élték Miskolcot apai ágon. Az útidőt egy kockás füzet olvasásával kívánta tölteni, melyet 1997. június 28-án talált annak a komódnak a fiókjában, melyet szülei padlásáról hozott el, és Vay Bözsié, atyai nagyanyjának nővéréé volt.
 
Vay Bözsi Naplója 

 

Kezdem 1976. márc. 3-án, hogy emlékezzem! Az én bánatom senki sem méri! Február 28-án szombaton, 1/2 5 körül Pável, az én Pávelem meghalt, itt hagyott engemet. Akkor este nem jött érte a Temetkezési Vállalat, így megvirraszthattam. Nagyon szépen éltünk, most 11-én lettünk volna 33 éves házasok.
1976. márc. 11. Ma lett volna házasságkötésünk 33. évfordulója. Délelőtt könyveket vittem be az antikváriumba, olyanokat, amelyeket nem akartam megtartani, mert Pávelre emlékeztettek. Meglepetésemre mind átvették őket, és 144 forintot kaptam értük. Magyarnénál is voltam a Csabai kapunál, azt mondta, ma 5 óra körül elviszi a komódot. Már 7 felé jár, és még nem jött. Vasárnap főzök magamnak valamit, talán csirkelevest. Titokban arra gondolok, valaki a pénzügyőrség nevében is mond pár búcsúszót, és hétfőn majd a Pártba is betelefonálok.
1976. március 22. Szombaton délelőtt (20-án) 1/2 11-re mentünk ki a temetőbe. Nagyon szépen el volt rendezve az urna és drapéria is volt. Ott voltak a nyugdíjasok, kártyapartnerek, a tényleges állományú pénzügyőrök legalább 30-an, a lakótársak a Szentpéteri kapu környékéről, az ismerősök, a jó barátok is többen, meg a rokonok. Az énekkar 2 dalt énekelt, a szónok magasröptű volt és megható. A megyei parancsnok helyettese mondott beszédet a pénzügyőrségtől, némán szalutált Pável hamvai előtt és odajött részvétet kifejezni. A Párttól aki búcsúztatta, szintén odajött az Elvtárs. Rangos temetést adtam Pávelemnek!
1976. május 8., halálod harmadik hónapja! Reggel mentem ki a temetőbe, mert állandóan esik, és attól féltem, hogy még jobban elered, és a Deszka-temetőben nagyon nagy a sár. Vasárnap is annyira sáros lett a csizmám. Nehéz az az út, a Deszka-temető útja!
1976. jún. 20. Pável, annyi látnivaló van az utcákon! A Gömöri mellett fölüljáró épül. Hogy eljárnánk oda! Néznénk a munkálatokat. Most már meleg van. Ülnénk a villanyrendőrnél és néznénk az autóforgalmat.
1976. szept. 5. Láttam a tv-ben a felvételeket a Marsról. Kutatják az élet nyomait. Átmegyek Magyarnéhoz, megkérdezem kell-e még a komód.
1976. december 6. Ma lett volna Pável 67 éves. Tegnap kimentem a temetőbe, vittem egy mohakoszorút. Megyek lefekszem, még 9 sincs. Ma hétfőn nincs televízió. Ha volna, akkor nézném. Hogy szeretted a tv-t! 
Jó ez a kis füzet. Ebbe minden belefér, és a papír türelmes. 
1977. január 25. Ma van a névnapod, Pável! Milyen nevezetes névnapokat tartottunk a pénzügyőrségen! Valósággal estélynek illőket. Egyszer még pestiek is voltak nálunk. Elégettem azokat a holmikat, amik a zöld ládában voltak. Vargáné segítségével el tudtam adni Pável bundáját (1400 Ft), 1 öltönyét (306 Ft), a gumikabátot (278 Ft), a teljesen új csizmanadrágját (218 Ft) és 1 pár régi csizmáját (70 Ft) is. Összesen 2272 Ft-ot kaptam értük. 
1977. február 28. Pável halálának első évfordulója! 4 óra körül van, és én itt maradtam öreg koromra ilyen egyedül, és most már mindig öregebb és magányosabb leszek. Az elébb hóvihar volt, most süt a nap. Furcsa időjárás! Nagyon elhatároztam, nem fogok cigarettázni, de nincs kedvem semmihez. A lakásban áll a por.
1978. márc. 24. Most nem fizetek be kosztra a jövő héten. Nincs étvágyam és nincs is kedvem enni. Borzasztó egyedül nézni a tálba. Sajnos már nagyon öreg vagyok ahhoz, hogy az idő valamit segítsen rajtam.
1978. nov. 11. Sok minden történt, mióta nem írtam. A Nov. 7. megünneplésével kapcsolatban az embereknek 3 napig nem kellett bemenni dolgozni. Félek az utazástól valósággal! A temetőbe szombatonként szoktam kimenni. Mindig van friss virág a sírodon! A komód még mindig megvan, most már azt hiszem meg is marad, míg én élek.
1979. február 28. Majd minden éjjel felőled álmodom. Ilyenkor boldog vagyok, hisz látlak és velem vagy, Pável! 
1980. február 28. Pável! Már negyedik éve, hogy nem vagy velem. Most is úgy fáj, mint akkor! Már nem tudok írni sem. Csak arra vágyom, hogy melletted nyugodjam Pável!
Bözsi, 1906. 08. 08. - 1981. 0. ... (idegenkezű, olvashatatlan bejegyzés)
 

 

Ésa Farkály olvasószerkesztő, ahogy azt egy olvasószerkesztőtől elvárja az ember, meghatódott, pohár pálinkát ivott és sorolta: Szentpéteri kapu, Csabai kapu, Győri kapu. Itt elakadt, ahogy azt egy olvasószerkesztőtől elvárja az ember kedden, és újabb pohár pálinkát ivott remélve, megnyitja a tudata kapuit.