Spanyolnátha művészeti folyóirat

Novák Valentin

L. Emericus Paier


(újromantikus töredék instrukciókkal)

[Erősen hangsúlyozni a skandálhatóságot, ahol lehet]

 

                                                                [hosszú nevetés]

 

A buszpótlóra háziasszony száll fel.

Ökozacskójában fehércápa hús.

Lesznek haldarabkák minden-évszak szószban,

ha Imre érkez', az ünnep szép legyen...

De! [hatásszünet]

Imre most a metrón zötykölődik −

jön elő az élet útvesztőiből...

Palack kezében: Minota úr vére.

Elszállt ötven év. Lemosni is kevés

ezt a labirintus-város létezést

az emberbelső kölcsön víg kedélye... [„hm, hm, hm"-szerű álszintagmák, nagy levegő]

(De jó megülni Ari asztalánál,

miszlikbe aprítni cápai pofát,

ágy felé kuszálni szavak fonalát...)

− Ari, adnék magának szép verset, és  [hatásszünet, hang felerősödik]

Imrelényeget, csak mutasson jelet

fehércápa roncsai felett, mi több,

mint nyálas múzsacsók, szeretlek költő-

gyerek, te kis bohó, verssel vaduló,

és hasonló, leszerelő közhelyek,

mert imrealeg@ harcra készen

áll itt, csettint, és [hatásszünet, kaján: ha-ha]

támasztja fel holtnak

hitt vámpírjait, bús cápapofáit...