Spanyolnátha művészeti folyóirat

Gáspár Ferenc

Alain Delon szeretnék lenni

Alain Delon szeretnék lenni, francia ágyban francia nőt dögönyözni! Ehelyett mit csinálok? Hol vagyok? Itt vagyok Hernádkakon, és butaságokat olvasok fel Deventerről. Pedig én vagyok Alain Delon és persze a Fekete Tulipán is én vagyok! Persze Nektek itt halványlila gőzötök nincsen arról, hogy ki volt a Fekete Tulipán, aki nem Fekete Obeliszk, az egy másik filmből van, nem összekeverni! Szóval nem tudjátok, mi? Eláruljam? A Fekete Tulipán a szegényeket védte a rühös, büdös gazdagoktól, akik a pórnép vérét szívták. Igaz a Fekete Tulipán is gazdag volt, olyan gróf vagy mi, és még egy ikertesója is volt neki, szintén gazdag, úgy hasonlítottak egymásra, mint egyik Alain Delon a másikra. És a tulipánt mindig ott hagyták, ahol éppen megleckéztettek valami hájas gazdagot, úgy, mint a whiskys a whiskyjét. Na. Aztán az egyik Delon nem akart tulipán lenni, izé védelmezni a szegényeket, de a másikat elfogták a gonoszok, és ezért mégiscsak magára vette az álarcot, mint Zorro és ment tulipánnak. Érted, kiscsávó? Mer én nem értem. Illetve azt nem értem, hogy mér a hegyek között harcoltak, amikor a tulipán Deventerben van, az meg lapos, akár a világ köldöke, ami köztudomásúlag Hernádkakon van.

Szóval baró egy csávó volt ez a Delon, vagyis én, és ezért mikor én is kiscsávó voltam, majd megdöglöttem egy fekete tulipánért. Apám szerzett is egyet, azt mondta verdiend, vagyis Feri, vedd! Mert apám akkor még nem tudta, hogy én vagyok Alain Delon, és következetesen Ferinek szólított. A lényeg, hogy nőttek a tulipánok, én meg mindenkit lelőttem a játék coltommal, aki ellenszegült. Ez így ment egészen addig, amíg a nagyanyám egy szép tél végi napon meg nem főzte az összes tulipánhagymát. Belevágta őket a resztelt májba. Így tűnt el otthonról a fekete tulipán, és ezért nem lettem én a szegények védelmezője, csupán Alain Delon, aki igazából egy szánalmas alak. Francia ágyban francia nőt dögönyöz, és fogalma nincs arról, hogy én igazából nem is ő vagyok.