Spanyolnátha művészeti folyóirat

Tóth Imre

Péntek 13

Egy másik életben,

lehet, hogy aludtál nálam,

a régi lakásban.

 

A bábszínész délutáni álmából ébred,

utolsó kávét iszik az előadás előtt,

előtte még egyszer bejárja a várost,

ahol egyszer tízezer álmot látott,

sikert, szerelmet, boldogságot,

rájött, ő maga lett a bábu,

a főutcán végig megy a hídig, ahol még

szerelmet nem vallott nőnek,

aztán lazán átlép a korláton,

a derékig érő vízbe zuhan,

rokkantan él még harminc-negyven évet,

ha jót akartok, ne higgyétek el a mesémet.

 

Istenek és Istennők

szeretik egymást

bennünk,

nem mi élünk,

hanem ők.