Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szkárosi Endre

Vágás

Lipcsey Emőke a Magyar Műhely körében tűnt fel a nyolcvanas években, akkor elsősorban a párizsi folyóiratnak a vizuális irodalom elismertetéséért folytatott küzdelmében nyújtott virtuális támogatást műveivel, amelyek ekkor elsősorban vizuális költemények voltak. Publikációi is megjelentek a lapban, illetve a kétévenként Marly-le-Roi-ban, illetve Hadersdorfban megrendezett Magyar Műhely-találkozókon mutatott be vetítéses vagy akciós performanszokat.

Élete régóta Svédországhoz, illetve Göteborg városához köti, munkáit az utóbbi évtizedekben inkább itt készíti. Tevékenysége műfaji értelemben bővült, a vizuális közlemények és ilyen típusú könyvek mellett prózaírással is foglalkozik — legutóbb például Taurus blogja című könyve látott napvilágot a Helikon Kiadónál.

Verseit évtizedek óta közlik a hazai, illetve a svédországi lapok, költői fórumok.

Lipcsey Emőke irodalomszervezői tevékenysége is jelentős: évek óta egyik szervezője és házigazdája a Göteborgi Könyvvásárnak, ahol a magyar részvételt is odaadóan gondozza.

Mind vizuális gondolkodását, mind szövegkölteményeit a képzelet érdekes vágásai teszik — többek között — sajátossá. Ez a gondolkodásbeli technika elvezeti a nyelvi vágások alkalmazásához, amelyeket úgy kezel, hogy a szemantikai értelem ne sérüljön, de egészüljön ki, illetve az értelmezési tér nyíljon ki. Olyan többtényezős kulturális és élet- (társadalmi) tapasztalat birtokában teszi ezt, amely szinte kikényszeríti a költői gondolkodás és nyelvkezelés fentebb említett (és persze egyéb) eljárásait.

Napjainkban már a magyar irodalom is nemzetközi dimenzióban él, lélegzik. Számos ismert, de külföldön dolgozó magyar írót ismer a világ, és az irodalom tematikája és módszertana is olyan témákkal, látásmódokkal, szövegkezelési módozatokkal gazdagodott, amelyek a hagyományos irodalmi gondolkodást folyamatosan választás elé állítja a valóság: vagy lépést tartasz velem, vagy csá. Lipcsey Emőke pályája szép példája mindennek: a valóságot mintának, a lét közegének tekintő író, művész nem a valóságról korábban gondolt, valós vagy tévhitekhez, hanem a valósághoz és a neki megfelelő nyelvi dimenziókhoz ragaszkodik.