Spanyolnátha művészeti folyóirat

TÁRGYAK KÖNNYE
Takács Zsuzsa nyomán

Az eredeti írás:
http://dia.pool.pim.hu/xhtml/takacs_zsuzsa/Takacs_Zsuzsa-Targyak_konnye.xhtml


Véssey Miklós

ÖTVENEZER MÉTER

 

Amikor megérintettem rózsaszín vécék ereszkedtek alá az égből

Tartályaikból halkan csobogott a szennylé

Szerelni kezdtem őket

Egy tartály belsejét birizgálva kiáltottam oda neki

Hogy szeretlek

Ekkor egy döglött galamb zuhant közénk

De ő arrébb lökte egy bottal

Szemei lángoltak mint két égő trágyadomb

Ott álltunk ötvenezer milliméternyire egymástól

Aztán odamentem hozzá

És egymásba gabalyodtunk mint két rozsdás szögesdrót

Most kóborkutyák levedlett szőrszálai hullanak az égből

Egy vakond épp köztünk dugta ki fejét a napvilágra

És kérdőn néz ránk pedig mi semmiről sem tehetünk

Csak fekszünk egymás mellett mint a ledobott ruhák

 

 

Tibély Orsolya

KIBONTHATOM?

 

Elvesztettem a füldugómat.

A szomszédok még mindig szeretnek éjjel veszekedni,

de te már nem horkolsz.

Nincs szükségem rá.

Az akciós hasgéped a sarokban áll.

Mondtam, hogy ne vedd meg, úgyse fogod használni.

A teteje poros,

a te izmaid pedig szép lassan, apránként elsorvadnak.

A piros pulcsid a fehér mosásba tetted.

Összefogta a ruháimat: rózsaszínben járkálok,

Pedig utálom ezt a színt.

Ráadásul a pulcsid elveszett.

Kiteregettem, és lefújta a szél az erkélyről.

Kietted a lila hagyma közepét.

Az a legjobb része, de most nincs ott.

Nem eszem meg: a külső héjak elkezdtek megrohadni,

de a belsejük üres,

és semmi sincs, ami beleillene.

A bejárati ajtó még mindig nyikorog.

Nem javítottad meg,

pedig tíz éve már csak egy pillanatot kellett volna rá várnom.

Nem kell megjavítanod,

már senki nem jár se ki, se be rajta.

A könyvet az éjjeliszekrényen még nem fejezted be.

Azt mondtad, elolvashatom, ha a végére értél.

Nem szedem ki a könyvjelzőt: utálnám, ha nem tudnád, hol tartottál.

Én végigolvastam.

Leveled jött. Kibonthatom?

 

 

Friedler Magdolna

327

 

Nemrég találtunk rájuk az alagsori tárolóban. Már erősen szaglottak. A penésztől. Ne! Férjem majdnem elsírta magát. Mióta, mitől, és miért pont ezek? Egyesével teregette szét a színes papírlapokat a garázs kövezetén, hátha megmenthetőek még. Az egyiket nagyon gondosan simította ki, és feltette a szerszámos polcra. Eszébe jutott az 1987-es maraton, amikor 2:28 alatt futotta le a távot. Női olimpiát még ma is nyerhetne vele. Talán még kiszárad a papírlap, talán nem ette meg végleg az enyészet. Kedvenc rajtszáma, a 327-es. Abba belehalna.

 

 

Fiedler Magdolna

VARJÚ

 

Egyik tanítványomtól kaptam a plüssvarjút. Jó 15 évig ült a monitorom szélén, mint aki nem akarja rászánni magát a repülésre. Vagy nem tudja. Törött lábán mindig is piros-fehér csíkos kötés fedte a gyógyíthatatlan sebet. Most, hogy notebookra cseréltem a gépem, átköltöztettem a madarat a papírzsebkendők őrzésére. Akkor kérdezted meg először, mi van a lábán. Azt hitted, fél pár zokni. Férfi szemmel érthető.

 

 

Tanács Eszter

GYÓGYSZERES DOBOZ

 

megtaláltuk a hat részbe vágott gyógyszeres dobozt.

a telefon mellett, a konyhaszekrény fiókjában, a konyhaszekrény másik fiókjában, az ablakban a rádió és a légycsapó között, az éjjeliszekrényen a képeslap alatt, a nyári konyhában a telefon mellett.

a göcsörtös betűkből látszott, milyen nagy munka volt leírni a hátuljára hatszor: Joci fíam 06203407973.

mégse volt rájuk szükség, a Szent János Kórházból hívták apámat.

 

 

Somfai Anna

PERZSATÁNYÉR

 

A négy nagy lapostányért a perzsáktól vettük,

garázskiárusításon, Amerikában.

Hazavittük az üres lakásba,

aznap már volt min vacsorázni.

Tíz költözés, ezer karcolás fekete fraktálerezete.

Az életvonalaink fehér porcelánon.

Törésvonal nincs, egyszer sem vágtuk földhöz.

 

 

Somfai Anna

DIÓFA

 

Azt mondtad, aki diófát ültet, az unokáinak ülteti.

Csak tizenhat éves voltam, nem akartalak érteni.

Végighúztam a kezemet a csenevész ágakon,

a törzsénél bütykös volt, mint a hüvelykujjad,

amit szerettem szorítani. Azt mondják, most

lovakat tartanak abban a kertben.

Nem tudom, mert húsz éve nem jártam ott.

Diót szorítok a markomba, végigsimítom,

keresem a kezed lenyomatát.

 

 

Török Bernadett

VÁJLING

 

A piros, műanyag vájling mindig ott lógott a spájzajtó belső felén, a helyén. Legszívesebben a káposztát szeretted benne vágni, jó apróra, majd benne sóval áztatni. Mint egy káposztavérfürdő, úgy mutattak az egymáson heverő darabok. Ha lila káposzta édeskés, sós ízét érzem a számban, a lámpa fénye mindig pirosasan játszik.

 

GÖNC

Mindig is utáltam azt a rusnya, barna, szőrös mellényt, amit gyerekkoromban rám terítettél. A gönc. Csak így neveztem. A hideg rázott ki tőle, ahelyett, hogy funkciójának megfelelően felmelegítette volna vékonyka lánytestemet. Csak nevettél, amikor ódzkodva húzódtam el. Sosem hagytad magadat.

 

Rigó Kata

WORD-DOKUMENTUM

 

Földre dobott pizsama,

fél pár zokni,

üres bögre citrommaggal,

ittfelejtett matekfüzet,

dezodor,

fényes kétszázas,

marcipándísz,

(boldog szülinapot!),

fésű és leányhaj-gomolyag,

egy megkövült fadarab

(tizenkétmillió éves),

2 tölteni való ceruzaelem,

1 hervadt filodendron

(nagymamám húsz évig tudott rá vigyázni),

üres üveg,

konzervdoboz,

metszőolló,

tojáshéj,

gombostű,

szardínia,

szennyeskazal,

kicsöppent kecsap,

műanyaglavór,

mentés-opció,

Enter.

Ha visszajöttem,

írok majd

verset

is.

 

 

Raffai Péter

KÁVÉSPOHÁR

 

Az apró, törhetetlen üveg kávéspoharaid

mindenhol ottmaradtak,

még hetek múlva is találtunk belőlük

a lépcső korlátján, mélyhűtőn az előszobában,

kályha tetején, képek szélesebb rámáin, a telefon mellett,

szobában az ágy alatt,

és mindegyikben egy-egy belekövült kiskanál állt.

Mint fordított csengők, olyanok voltak,

adtuk kézről-kézre és forgattuk a fényben az újabb és újabb kávéspoharakat,

melyekkel egyszer, vagy legfeljebb kétszer lehetett még csengetni,

mielőtt eleresztett volna a pohár alján

a megolvadt cukor, kávézacc, por és hangyák keveréke.