Spanyolnátha művészeti folyóirat

Karádi Zsolt

Ó, jaj, hogy eltűnt minden

Ó, jaj, hogy eltűnt minden! Maholnap, szörnyü, hatvan!
Gyermekarcom lebeg még a hűs Szinva-patakban…
A hullámok sodorják: homályos tájakon
libeg keresztül árván a férfi-fájdalom.
Halott barátok árnya remeg a víz felett —
A káprázón sugárzó reggelből este lett.
Apám, anyám huszonöt éve a hant alatt.
Életük és haláluk egyetlen pillanat.
Minden titkuk örök már; parányi mikrokozmosz.
Miskolc, a múlt, a múltam, ó, jaj, csak bánatot hoz.
Eltűnt minden. Maholnap, maholnap, szörnyü, hatvan!
Inog az ég fölöttem. Remeg a föld alattam.
Nincsen szirom. Virág sincs. Csak elszáradt karó.
Makrancos ostinato. Allegro barbaro.