Spanyolnátha művészeti folyóirat

Szeles Judit

Madagaszkár 5.

Alig voltam tízéves, amikor
egy magyar-csehszlovák sorozatban
láttam Benyovszky Móric kalandos életét.
Tízéves volt ő is, amikor katonának tanult.
Innen kezdve a pályánk merőben más fordulatokat vett.
Én kijártam az általánost, és gimnazista lettem,
neki pedig a jussát kellett visszaszereznie a rokonoktól.
Engem a nagyanyámhoz száműztek Böszörménybe,
Móricot pedig Kamcsatkába, ahol alaposan feltérképezett mindent,
és felkelést szított. Ehhez képest az én forradalmam
nevetséges formátumú volt, és nem is jutottam sokáig,
csak két utcával arrébb, az anyukám unokatestvéréhez.
Aztán Móric Formosáig hajózott, én pedig
leérettségiztem. Az én kalandjaim sikertelen felvételikkel,
sikertelen házassággal és sikertelen pályakezdéssel folytatódtak.
Ekkor Móricunk (és a lengyelek Mórica) már Madagaszkáron járt,
ahol francia megbízásból várost alapított sikeresen.
A legemlékezetesebb kalandjai közé tartozott,
amikor Uzmay Ligon-szigetén a hajó javításával
voltak elfoglalva, ám a kedves bennszülöttek
marasztalására hosszabb időt töltöttek ott:
volt idő az időjárás, a népszokások
és szűz lányok tanulmányozására is.
Kedvezett a klíma a szaporodásra.
Akkor még nem tarolták le a fákat a fehérek.
Nem voltak pucér platók,
és lekopaszított hegyek-völgyek.
Feleséget választott Benyovszky is
a sziget legszebb lányai közül,
éppen Ignáció atya egyik leányát,
az atyáét, aki megtérítette
a sziget lakóit a keresztény vallásra.
Benyovszky kereskedelmi terveinek támogatóit
előbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste.
Így amerikai kereskedők szolgálatába állt, és így tért vissza
a feleségéhez Madagaszkárra. Ellensége, Isle de France
kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki
a franciákkal vívott ütközetben lelte halálát.
Nekem eközben egy középiskola lett az anyagi támogatóm,
ahol magyart és angolt tanítottam főként fiúknak.
De ebből nem tudtam megélni, kerestem én is
külföldi befektetőket. Végül sokadik próbálkozás után
egy svéd pártfogásába kerültem, akivel tíz évig éltem együtt.
Az én Madagaszkárom egy nyugat-svéd kisváros lett,
ahol megtelepedtem, majd norvég támogatót találtam.
Benyovszyt Madagaszkáron temették el.
Engem biztos Svédországban fognak eltemetni.
És ugyanolyan szépen beúszik majd a stáblista
az én utolsó utam során is,
meglehet nem a saját anyanyelvemen.