Spanyolnátha művészeti folyóirat

Czifrik Balázs

Álom

R, mint gyors

Mint egy tökéletesen elkészített joint,
a díler büszkesége,
így készül az ember.
Estéről estére,
nappalról nappalra,
magát papírba
csomagolva,
dohánnyal illatosítva,
hogy szálljon,
mint a füst.

Alvás lesz.
Álomtalan, gondolja,
míg fogkeféjéről leesik
a fogkrém, elkeni
a mosdóban,
elkeni a kezén,
a pizsamáján,
s már annyira
előre jár, annyi év
áll mögötte, hogy nem is,
egyáltalán nem
bosszankodik,
dühöng,
csak kapaszkodik
egyik kezével a mosdóba,
a másikkal a fogkefébe.

Így kipeckelve,
igen így
készül az ember
az alvásra,
az álomtalanra.

E, mint szemek

Napok óta figyeli
a szemeit az ember,
de bennük semmit sem lát.
A titkárnő zsebtükrében,
a vállalati mosdóban,
a kocsi visszapillantójából,
és este a tükörben.

Bennük semmi furcsa.
Sem ördögárokká
gonoszuló bevérzés,
sem táskák a szemek alatt,
sem megduzzadt, rést préselő
szemhéjak.
Semmi.
Tökéletes,
éles, csillogó fényes
szemek. Napok óta így -
hiába figyeli.

Pedig az ember
a tükör előtt
mély alvás nélküli,
kik mellette élnek,
mind ellene,
mert az ember
a tükör előtt
álomtalan, mély alvás nélküli.

M, mint mozgás

A fogmosó pohár
leesik a keskeny polcról,
lebillenti a fogkefe,
kerámia és műanyag úgy kopog,
mint régen a dió a kemény földön,
a kerti asztalon, a kerti széken,
a szélfogón,
a háztetőn, a világ sátrán,
úgy zörömböl a vakító fehér
kerámián a fogkefe.

A zajok után lépések,
kemény talpú fapapucs,
posztó szobacipő,
kínai strandpapucs.
A háló tele a másik ember
párájával, illatával,
sípoló légzésével.

Mellé kell feküdni,
szeretni kell, etetni kell,
ölelni kell, kell és kell.

A falióra kattogása számolja
vissza az időt.
Egyre mélyebbre és mélyebbre,
egyre messzebbre és messzebbre
betakarva és kiterítve,
szabályosan elrendezve
így készül az ember
estéről estére,
nappalról nappalra,
az álomtalanra, a mély alvásra,
akár.