Spanyolnátha művészeti folyóirat

Gáspár Ferenc

Péter Gábor halála

(megrázó vérmese)

Avagy hogyan varázsolta át a kisfarkas Kaffka Margit halálát okozó szörnyűséges spanyolnáthát remekbeszabott kulturális-vizuális-audiós (meg amit vakartok) internettttyyyes művészeti folyóirattá. Na.

A farkas most tanult meg járni. Alig tipegett, de máris bajba sodorta magát. Szomszédja ugyanis, a vérszomjas Petike éppen felmászott a kertjükben lévő fára, hogy az ott daloló kismadarat elemózsia gyanánt magáévá tegye, mikor megpillantotta a furcsán dülöngélő kölyökfarkast.
— Ez egy részeg állat — gondolta Petike, és még gyorsan elkapta a kismadarat meg az őt leső macskát, és szaladt le a fáról. Útközben azért elmajszolgatta a cicát, és mielőtt lehuppant volna az anyaföldre, bekapta a kismadarat is. A farkas ezalatt beszaladt a Spanyolnáthába, ahol Kaffka Margit is meghalt. Ez egy olyan dermesztő hely, ahol rögvest meghalnak az írónők, amint bedugják az egyik lábuk. A farkasnak azonban négy lába volt, s mind a néggyel tudott írni, így kifogott a dermesztő helyen, mely nem tudta őt mértani pontossággal lokalizálni. A dermesztő hely azért megpróbált mindent: először virágokat küldött a farkasnak, aztán verseket, majd tárcákat. Később novellát és regényt, meg festményeket dobált a nyakába, és persze performanszot is. De a jó kisfarkas eszén nem tudott túljárni. Bár belátta már, hogy a Spanyolnátha mégsem annyira dermesztő hely, ahogy ezt először gondolta (legfeljebb az írónők számára az, de ez korántsem biztos, lehet, hogy az mégis egy édeni hely, ki tudja), mégis kiugrott az őszerinte már egyre kevésbé dermesztő helyről, és hamar egy nagy fára szaladt. Petike meg a fa alatt. Hegyin-hátán kapaszkodott saját vállán. A kisfarkas, haj, látja már: nyakamon van a tatár! Száz Petinek egy a híja, lent a kopasz alig bírja. Csak lekiált hát a gaznak: forró vizet a kopasznak.
Kedves gyerekek! Így történt hát, hogy a kopasz, vagyis Rákosi elvtárs kiugrott, a sok Petike (Péter Gábor) meg leszakadt.
A kisfarkas meg hurkot dobott a gonosz kopasz nyakára, s jól megszorította. Azóta így jár vele az iskolába. Ma is göcög, kacag rajt, ma is él, ha meg nem halt. Pedig alig tipegett.
A dermesztő hely pedig nem dermeszt már soha többé. Sőt!