Spanyolnátha művészeti folyóirat

Cselenyák Imre

Szabó Lőrinc és Bartók Béla mérkőzése 2020-ban

Mentem, mint rendesen, nem is gondolva, hogy Lőrinc betesz nekünk. Már messziről látom, hogy nagy a csődület a Harminc ezüstnél. Gyuszi már ott van, nyújtogatja a nyakát, hogy lássa, mi történt a bisztrónál. Szia, Gyuszi, kiáltom neki, ő felém néz, megörül nekem, odajön. „Hallod Imi, ebből nem lesz zónapörkölt”, sopánkodik. De hát mi van itt?, kérdezem. „Szabó Lőrinc kibérelte a bisztrót, mert jubilál.” Jubilál? „Ma fog huszadszor megmérkőzni Bartókkal gombfociban.” No de azt nem az Allegro Barbaroban hirdették? „Hirdették, hirdették, de te nem olvasol újságot, Imi? Tegnap Varga Milán, ötéves kisfiú felrobbantotta az Allegro Barbarot.” Ja, hogy az volt az!
Gyuszi meg én már huszonnégy éve járunk, méghozzá heti rendszerességgel keddenként a Harminc ezüstbe snapszerozni, s a végén egy zónapörköltet elfogyasztani. De most ez a „zártkörű” rendezvény betett nekünk, törzsvendégeknek, ami dühítő, hiszen ilyen az elmúlt huszonnégy évben nem fordult elő. Én meg Gyuszi akkor is eljöttünk, amikor motorost gázolt a pótos, és mindenki ott tátotta a száját a sarkon, de minket csak a zsuga meg a kaja érdekelt. Szabó Lőrincet ismerem, két utcával lakik lejjebb tőlem, azt mondják, elég híres költő, na, nekem aztán dumálhatnak, én nem olvasok verseket meg mást sem. Erről a Bartókról meg azt hallottam, hogy az apja elsikkasztotta a részvényesek pénzét, de nem is keveset. Kérdezem is Gyuszitól: Te ezt a Bartókot már kiengedték a börtönből? „Mit beszélsz már, összekevered Bertókkal!” Ja, a francba, az Bertók. „Ez a Bartók valami muzsikus, ha jól tudom, tangóharmonikán játszik.” Kovács Zsiga, aki mellettünk téblábol, egyébként hivatásos alkoholista a Harminc ezüstben, lehurrogja: „Dehogy hermónikázik, zongorás az.” Gyuszi megvonja a vállát: „Nekem aztán mindegy, ha gyémántcimbalmon klimpírozik is, de milyen dolog az, hogy ma nem verhetem Imivel a blattot, nem ehetek zónapörköltet.”
De úgy látszik, nem lesz ebből se snapszer, se zónapörkölt, de még szalontüdő se. Még abban bízhatunk, hogy ez a Bartók, vagy hogy is hívják, nem jön el, mert Lőrinc állítólag egyedül várakozik a gombfociasztal mellett. Türelem rózsát terem, mondom Gyuszinak, és kacsintok is, és kezdünk bizakodni. Na, nem sokáig, mert feltűnik egy vékony, kalapos, rolleres figura, hosszú, fehér selyemsál lobog a nyakában. „Nini, ez lesz hát a zongorás” dörmögi Gyuszi. Ahogy elhalad mellettem, porcos orrán átsüt a nap, és rózsaszínben ragyog fel egy pillanatra. Bartók előtt szétnyílik a tömeg, s ő berollerezik a Harminc ezüst bisztró nyitott ajtaján.
Kisvártatva Géza bácsi az öreg pultos kinyitja a két nagy ablakot, hogy a nézők beláthassanak, ha már be nem mehetnek. És az összeverődött népet elkezdi érdekelni a játék. Az ablakhoz araszolnak és bámulnak befelé. Egyesek még szurkolni sem restek: „gyengén pöcköld”; „az nem lesz jó szög”; na, ez szép lövés volt!”
Gyuszi kiköp a földre. „Gyere, Imi, hagyjuk itt ezt a birkanépet. Nem elég, hogy kitúrtak bennünket a törzshelyünkről, még szurkoljak is nekik!