Spanyolnátha művészeti folyóirat

Hajnal Éva

kikapcsolom

Takács Zsuzsának

villognak a vakuk kattognak a gépek
hogy ne keverjenek össze másokkal minket*
a sajtó is izgatott
a hetedik sor közepén ülök
épp mögötte
nem ült előbbre pedig megilletné az első hely
vonásai nemesek akár a versei
a moderátor zavartan köhécsel már kezdené
népszerű vendége izeg-mozog
megszólal egy telefon
az övé
a költőé a hatodik sorból
zúg csörömpöl tombol
kérlelhetetlen lázadó lárma
természetes mozdulattal hátrafordul és a kezembe nyomja
megtennéd
tegez
tényleg nekem adta
valóban tőlem várja
hogy kikapcsoljam lehalkítsam megszüntessem a zsivajgást
itt most mindenki tőlem várja
nem tudhatta
fogalma sem lehetett róla hogy nem értek az ilyen kütyükhöz
hogy megrémülök a hasonló feladatoktól
hogy legszívesebben a föld alá süllyednék zavaromban
épp mint amikor ágit chopin koncert előtt
a bejáratnál az óriás kukának vezettem
már mindenki a teremben ült mint itt
vak vendégem kuncogott
a henger vad robajjal gurult és gurult és csak gurult
én gurultam mindenki szeme láttára
most csörömpölök
megállíthatatlanul
én aki elbújni szeretek kihangosítva csörömpölök
arcom lángokban
teljes megsemmisülésem előtt balról egy szép ívű férfikéz nyugtat
kikapcsolom
súgja megmentőm
hálás mosollyal köszönöm
lám
egy pillanatra megölelt az Isten*
kezdődhet az előadás

*A versben szereplő részletek, Takács Zsuzsa: Ha van lelkünk ugyan, valamint Petőcz András: Megölelt az Isten című verséből valók.