Spanyolnátha művészeti folyóirat

Bodonyi Csaba

Bán András 70?

Dús, bozontos fekete haj, csupán a szakállat díszíti egy-egy őszülő szál. Szikár termet. Homlokra feltolt szemüveg és szemöldök alatt kíváncsi, mosolygós tekintet. Összességében krampuszos. Igen. Mint egy fiatal krampusz: Bán András. S ő lenne 70? Ha igaz is, ez csak adminisztratív tény, vagy talán hiba.
De ha adminisztratív is, a köszöntés jár. Nemcsak jár, szívünkből fakad. Mert mi építészek is közelállónak érzünk. Interdiszciplináris érdeklődésed miatt az építészet, s az építészek szellemi barátjának is tekintünk, és kedvelünk.
Most a miskolci építészek nevében kellene átadnom a szokásos virágcsokrot, mellé egy kitűnő bort, s koccintani. (Képzelt fegyvernem: Bock, Kopár dűlő.) De ez most a Covid korszaka. Így hát a bor esszenciájával, s életútjaink találkozási pontjairól gyűjtött emlékező csokorral köszöntelek. Legyen ez a köszöntés… köszönet.
o Köszöntelek mint a Látóhatár szerkesztőjét, akitől nemrég tudtam meg, hogy első épületemet, a ’70-es években felépült Edelényi Kultúrházat az egyik lapszám képanyagaként Te szerepeltetted. Több mint 40 éve ennek!
o Köszöntelek mint a Miskolci Egyetem kulturantropológus oktatóját, aki több helyi építészt hívott vendégelőadóként. Örömmel láttuk, hogy a végzett hallgatók közül később többen építészeti írásokkal jelentkeztek a szaksajtóban.
o Köszöntelek a Miskolci Galéria volt igazgatójaként, aki több építészeti kiállítást is szervezett, pl. a miskolci fiatal építészek közösségi háza születésének 30. évfordulójára, s a kiállítás idejére vitasorozattal, baráti eszmecserékkel, mely a helyi szakmai életet vitalizálta. Mindebből érzékelhettük, hogy érezted s kíváncsisággal kísérted a Miskolci Építészműhely különös történetének szakmai és társadalmi értékét.
o Köszöntelek mint miskolci értelmiségit, a szellem emberét, aki megértette, hogy ott van erős lokális kultúra, ahol spontán szellemi műhelyek születnek és működnek, melyeket nem felülről (politikai programként) hoztak létre. Így értékelted a ’70-es, ’80-as évek miskolci szellemi életét grafikai, új-zenei és építészeti műhelyeket, melyek itt születtek. Ennek megértése hozott kettőnket össze Dobrik Istvánnal, Rudolf Mihállyal, hogy lelkesülten kezdeményezzük a Miskolci Egyetem Művészeti Karának létrehozását, a Zenei Intézet mellett a Grafikai és Építészeti felsőszintű oktatás meghonosítását. Jól értettük, hogy így valósulhatna meg a Miskolci Szellemi Műhelyek továbbélése, szerves folytatása. Elszántak voltunk, akkreditációs anyagokat készítettünk, tárgyaltunk, lobbiztunk, s a kezdeti támogatás után az egyetem nem vitte végig. Ez a város kulturális vesztesége. És persze a miénk is.
o Köszöntelek mint a regionális jelentőségű miskolci Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának tagját, melynek ügyvezető elnöke is voltál, s ahol szintén együttműködtünk.
o Köszöntelek mint az egyetemi művészeti kar létrehozásáért másodszor is küzdő társat, immár a Kassai Egyetemmel együttműködve. A rektorok megegyeztek, aláírások, majd Miskolcon rektorváltás, újbóli meghiúsulás. Így közös tervünk megvalósítása a jövő feladata lett.
o Köszöntelek mint a miskolci szellemi élet fontos szereplőjét, melyben interdiszciplináris szemléleted, s együttműködő természeted miatt, a Miskolci Galéria igazgatójaként „kovász” szerepet töltöttél be. Miskolci értelmiségiként személyes szégyent érzek (s így senkit nem kell nevesítenem) azért, hogy ez a munkád méltatlanul ért véget. Bár rangos feladat talált meg a Műcsarnokban, de a miskolci szellemi életből személyed, együttműködési készséged, szellemiséged hiányzik.
o Köszöntelek úgy is, mint akivel mindig a politika feletti szellemi síkon lehetett beszélgetni és együttműködni.
o Köszöntelek mint a Miskolci Építész Műhely és Közösségi Házról szóló — éppen szerkesztés alatt álló — könyv társszerzőjét. Izgalommal várjuk a megjelenést.
o S köszöntelek 70 éves jubileumi évedben, kívánom, hogy legyen még elég IDŐD terveid megvalósításához, s jó egészséget mindehhez, óvakodj a Covidtól, a Spanyolnáthától azonban ne.
o S végül kérlek, hogy a képzeletbeli száraz csokrot helyezd el az alkalomra ürített boros üvegben.
o Később majd személyesen is…

Bodonyi Csaba,
ki jól tudja, hogy a 70 éves Bán András kiemelt miskolcisága és építészeti kontextusa összetett személyiségének és élettörténetének csak egy vékony, de számunkra fontos szála.
Előírás: 2021. május 19-re, Ivó napjára, Miskolcon