Spanyolnátha művészeti folyóirat

Petőcz András

Bartók plusz Pilinszky plusz Petőcz

Sajnálatos, de nem tudok kottát olvasni,
ezért Bartók kottáit szívesen olvasgatom.
Pilinszky feminin hangja pedig itt van,
itt a fülemben, már vagy negyven éve.

*

Bartók is szívesen hallgatja Pilinszkyt,
ülünk a Donáti utcában, a nappaliban,
forog a bakelit a régi-régi lemezjátszón,
s közben nézi a Dunát az ablakomból.

Mialatt hallgatjuk, mindig elmondom neki,
hogy ezt a felvételt Pilinszkyvel a nénikém,
Antal Dóra készítette egykor a Hungarotonnál
zenei szerkesztőként, merthogy ott dolgozott.

És a hanglemezgyárban igencsak komoly
gond volt, a szerző, Pilinszky hangját be-
mélyíteni, magas volt a hangja, nőies,
ezen segíteni kellett, mesélem Bartóknak.

Mesélem újból és újból a családi történetet,
elmondom Bartóknak azt is, gyakorta el-
mesélem, hogy Dóra néni adta meg akkor
Pilinszky számát, így tudtam felhívni őt.

Meg aztán azt is elmesélem, hogy az első
beszélgetéskor azt hittem, Pilinszky egyik
unokanővére szól a telefonba, nem akartam
elhinni, hogy valóban a költővel beszélgetek.

Forog a bakelit a régi lemezjátszón, Bartók
elmerengve bámul ki az ablakon, a Dunát
nézi, meg a parlamentet, a lakásomból szép
a kilátás, ezt tudhatja mind, aki már járt nálam.

Megtörténik, persze, mindez, fordítva is.

Pilinszky is gyakran jön hozzám, a Donátiba,
s miközben együtt olvasgatjuk Bartók műveit,
néha kinéz ő is az ablakon, le a városra, Pestre,
nézi a túlsó partot, az igyekvő emberiséget.

Jó tizenkét évvel a halála után költöztem ide,
azóta gyakran vendégem ő, és csak néha-néha
mondom azt, úgy, hogy meg ne bántsam, hogy
szeretnék kicsit egyedül lenni, ha nem haragszik.

*

Így telnek napjaim: nézem a Dunát, a túlsó partot,
Pilinszky is itt van, vele Bartók kottáit olvasgatjuk,
és jelen van, persze, Bartók Béla is, ővele a régi
bakelit lemezről megszólaló Pilinszkyt hallgatom.