Spanyolnátha művészeti folyóirat

Magolcsay Nagy Gábor

[Ideje volna]

ideje volna belátni valami végtelent abból
amit olyannyira igyekszünk realizálni
az ember önmagának él és a hordalékaival
éppúgy együtt kell működnie mint a hintázó jelekkel
vagy a koraesti vetületekkel
egységben van minden erőtlenségünk
sokszor ezért tévesztenek meg
az elsárgult sziluettek és a várandósok igazságösztönei
olyankor minden csak szolgálatba fullad
és a konyhaké[s]zfogások egyébveszéllyé módosulnak
az életrevalóság nem szégyen de nem is nagy tisztesség
engem zseninek szült az anyám mégis itt forgolódom tehetetlenül
a város beleszürkült kitágult izomrendszerembe
és minden nap végignézem ahogy a túláradás elveszett kölykei
kibelezik szerelmes anyjukat akik pedig már rég lenyelték
kivilágított önérzetüket
nézzetek meg jól
jelentéktelen hüvelyek nyílászáróin érzékenykedem
és a termékenység elhagyott lábnyomaiban
rükvercet intek minden mozdulatomnak

Triál

ha az embernek ideális a szerelmi élete
egyéb relációi is megerősödnek

*

a szerelmes ember következetesen cáfolja
a valaha felismert rezonanciatörvényeket
elfelejt sóhajtani és saját pulzusába fárad el
de legalább nem érzi magányát
késik lemarad de nem érzi magányát
olyan ez mint az első meztelen tavaszi nap
kegyelmes tiszta zsong meg minden
a levegője mégiscsak a portól édes
ettől lesz gömbölyű a séta
vagy az életjelek az öregek arcán

hat hete régiségek után kutatok
régi mintákat keresek régi szavakkal
emlékeimre térképet rajzolok fjordokkal
becsületes fokhálózattal
közönséges de kedves színekkel
[ilyenkor azt gondolom amíg hazatér
a látogató így nem fogy el a mi közösségünk]
aztán minden reggel agyamra megyek
a hiányérzetemmel és megnémulok
[a gyerekszájakat előbb-utóbb úgyis betömi az idő]

*

olyan négyzetrácsosan borogatjuk a világ homlokát
álmosan kuporgunk a boldogság szügyén
[csak le ne essünk tétlenül]
valahol egy bögrét megint összetört az éj

Kazincbarcika

magam sem értem
belehallgatok a szélbe
idült emlék fátyolnyelű tócsa
hallgatom ott ahol régen
nekem vetkőzött a langyos esőben
ott ahol akkor palaválogató nők daloltak
ügyesen mozdulatlanul
azóta minden meddő a gödörbe veszett
szétdúlva kifosztva meggyalázva
fekszenek a bátrak
álmukban a kínai lányok
teledobálják az ágyékukat virággal