Bartók plusz Pilinszky plusz Krajnyák

A mellettem lévő 
gazdátlan maradt nyugágyon 
elnyúlik az idő. 
Egész perceket bont 
a lassúság, felek lesznek végtelen egészek 
dodekafón teljesség a forróság törte 
délutánban. 
Mégis, 
annyira gyorsan szökik el minden a kalapácsütések között. 
Poros a nap 
sápatag árnyékommal összefekszem 
köröttem némán hápogó halmadarak keringenek. 
Felém hajló fenyőágak 
tépázott vonók 
susogásban közeledés, közeledésben távolodás 
távolodásban suhogás. 
Tobozok koppannak a puha levélszálkákon 
omlanak a fák. 
A fülemben klarinét kontraszt 
kabócák zaja mászkál. 
Gyantát tapasztok a szemeimre
más könnyeivel mindig tudtam mit kezdeni.
Csukott szemhéjam mögött töredezik
az ég, úgy törik a sóréteg megszáradt bőrömön
a test zugait egy ideje már nem marja.
Metlachi felhőkön járok.
Ma boldognak kellene lenni.
Szeretném azt hinni,
hogy csak nekem fogható frekvencián
hullámzik a nagy víztömeg.
Felállok.
Kifekszem a tengerpartra a tenger mellé
hátha ma megsúgja a meghallhatatlant.

 

(A versben dőlt betűvel szedett szavak Pilinszky-versek részleteinek átiratai, illetve átvett kifejezések.)
Zene: Bartók: Kontrasztok; Szabadban; 6. vonósnégyes negyedik, Adagio tétele

(1987, Miskolc) A barokk zenében nemzetközi karriert befutott klasszikus énekművész. Mesterdiplomáját a londoni Trinity College of Music-ban szerezte, majd Olaszországban képezte tovább magát. Egy ideje foglalkoztatja a gondolat, hogy ne csupán mások által írt zenei műveken keresztül közvetítsen érzelmeket, hanem máshogy is hangot adjon művészetében saját gondolatainak, érzéseinek. Ezért fordult a költészet felé.