Ki volt Remenyik Zsigmond?, tehetné fel nekem a kérdést joggal sok olvasó, hiszen az ő nevét valószínűleg kevesen hallhatták általános- vagy középiskolai tanulmányaik során. Az irodalmi kánon nagy tiszteletben álló meghatározói talán kicsit nehezen találtak rajta fogást. „REMENYIK Zsigmond (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.): író.” (OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Szalay Károly szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon.) Széleskörű műveltsége, kritikai látásmódja, szenvedélyes érzelmi megnyilvánulásai nem tették műveit könnyen értelmezhetővé, taníthatóvá. „Remenyik Zsigmond 1900. július 19-én a középbirtokos Remenyik László és Martinovics Sarolta első gyermekeként látta meg a napvilágot Dormándon. Egerben, a Király utcában lévő családi házban nevelkedett, amely az anyai nagyanyjáé volt. Az egri római katolikus belvárosi iskolába járt, amelyet 1910-ben végzett el „színjeles” eredménnyel. Középiskolai tanulmányait ugyancsak Egerben, a ciszterci gimnáziumban folytatta.” (Sztahó) A fent említett okok miatt a totalitárius diktatúrák megfélemlítettjei körében nem lehetett túl népszerű. „1917-ben Muzsika című színdarabjával díjat nyert. Egy-egy írását a helyi újság is közölte. Osztálytársai visszaemlékezései szerint Remenyik Zsigmond volt a szerzője az Egri Újság 1917. szeptember 22-i számában megjelent Ady és Babits a pad alatt című levélnek, amelyben a konzervatív iskolai irodalomtanítással szállt szembe. Tanulmányi eredményei egyre romlottak, végül a kecskeméti katolikus főgimnáziumban érettségizett.” (Sztahó) De láthatjuk, hogy már gimnáziumi tanulmányai idején szembekerült a konzervatív iskolai irodalomtanítással. A nemességet mint vezető társadalmi osztályt, a feudális társadalmi berendezkedést, a dzsentrik szélsőséges túlkapásai miatt kritikusan szemlélte, együttérzést tanúsít a „nép”, a szegénysorban tengődő földművesek iránt. A polgárságot viszont nem szívlelte. „A dormándi földesúr fia, feudális nagyurak leszármazottja, aki érettségi után régi magyar úri szokás szerint jogásznak indult, sehogyan se lelte a helyét. Ráadásul éppen Nagyváradon volt jogász, a modern magyar irodalom akkori egyik középpontjában, ahol a művész alkatú embert könnyen ragadta el az írás vágya.” (Géza Hegedüs) De ez a vágy nem tudott kiteljesedni esztétikai síkon. Társadalmi problémák iránti fogékonysága Budapestre vezette. „Az 1918-as forradalom hírére Budapestre ment, ahol találkozott Kassák Lajossal és megismerte a magyar avantgarde legfőbb vezetőit.” (Sztahó) Ám a baloldal iránti érdeklődése nem tekinthető egyértelmű és végleges elköteleződésnek. „Valamikor József Attila egyik jó barátja volt, és kommunistának tartották; a negyvenes évek elején a baloldaliak elkeseredetten mondották, hogy jobboldali lett, ugyanakkor a jobboldaliak azt mondották, hogy reménytelenül baloldali maradt; a felszabadulás után a politikai helyzetet baráti körökben egyszerre bírálta balról is, meg jobbról is. Valójában ugyanis anarchista volt, aki mélységesen megveti a kapitalizmust az összes kapitalistával együtt, pontos adatokkal bizonyítja, hogy az egykori úri osztály végképp szétesett, minden részvéte a feltörekvő dolgozó tömegeké, de tartozni sehová se tartozik, és semmiféle szervezett rendben nem érzi jól magát. Ez az alapállás arra nem alkalmas, hogy utat mutasson az emberiségnek, de nagyon alkalmas arra, hogy rámutasson a tényleges hibákra, bűnökre és elavultságokra. Ehhez pedig nagy felkészültséggel és nagy írói tehetséggel értett Remenyik Zsigmond, aki századunk egyik legjobb – és az egyik legérdekesebb! – magyar regényírója volt.” (Géza Hegedüs) Ez az útkeresés jó példája egy keresztény, egzisztencialista személyiségfejlődésének. Bár erősen kétlem, hogy ő maga illette volna önmagát ilyen jelzőkkel. De tagadhatatlanul szerves részét képezi munkásságának az irónia, és az önreflexió. „A gondolkodó egzisztenciája, a gondolkodás, illetve az ennek nyomán megszülető művek ebben az új helyzetben nem választhatók el egymástól. Ez a felismerés számos következményt vont maga után. Nyilvánvaló Hamvas számára, hogy a Kierkegaard nyomában járó minden reflexiója – irányuljon a történelemre, a korra, a többi emberre vagy a tudományra, illetve valamilyen filozófiai problémára – végső soron önreflexió.” (Thiel) Remenyik nyíltan és akaratlagosan választja ezt az utat. Nincs ember társadalmi vonatkozások, és felelősség nélkül, és nincs társadalom, amelyre ne vonatkoznának az emberi lét erkölcsi vonatkozásai. Ez az etikai létminőség sajátja. „Az Északi szél éppen ez utóbbi megvadulásának hátborzongató története. Az író a fasizmus allegóriájának mondja, de e 43-ban írt regény többet és kevesebbet mond ennél: voltaképp önmagunk elveszítésére utal. S a főhős szájába adva itt is olvasható egy, inkább az íróra, és e körbe tartozó műveire jellemző vallomás: „Mert igenis akartam valamit … kezdettől fogva, már abban az időben, amidőn méltatlan és halott környezetben éltem, már {729.} akkor is! … A teljes életet! A jót, a rosszat, a boldogat és a boldogtalant, a nemeset és a nemtelent, a tisztát és a mocskosat az otthont és az otthon talanságot, a megbecsülést és a kivetettséget, a tiszteletet és a megvetést … ez az amit hajszolok.” A Vész és kaland (1940) önéletrajzi ihletésű cselekményéből kiderül, hogy a fiatal Remenyik is valami effélét hajszolt.” (Szerb) Ez egy liberális, minden értéket megkérdőjelező, élvhajhász lázadásban elképzelhetetlen lenne. De ez a személyiségfejlődés természetes útja, hiszen minden fiatal bizonyos tekintetben lázadó, és az idősebbek többsége inkább konzervatív. A fiatalok kevésbé ismerik még a világot, kevésbé érzik otthon magukat benne. De ezt az élet nevű nagy, össznépi társasjátékot nem mi játsszuk a földön először, és valakinek minél több a vesztenivalója, annál inkább törekszik azok konzerválására. Mert nemzedékek összeadódó tudása támasztja alá a nagy világvallások közös értékeit, vagy tükröződik a népmesék kincsestárában. „Most tehát birtokolja önmagát, mint önmaga által tételezettet, mint önmaga által választottat, mint szabadot; de miközben ily módon birtokolja önmagát, megjelenik a jó és a rossz közötti abszolút különbség.” (Kierkegaard, 2005.) A valódi szabadság etikai vonatkozások nélkül értelmezhetetlen. Ha az ember kiszolgáltatja magát külsőleg a világ hatásai által, belsőleg saját ösztönei miatt végtelenül determinált. Remenyik elhivatott íróként folyamatosan szót emel a szabadság érdekében. „Ars poeticáját tömören és jellemzően foglalja össze egy kései regényéhez, a Por és hamuhoz (1955) írt szerzői kommentár: „A fejlődő, de gyökereiben a XVII. XVIII., és főképp a XIX. század folyamán kialakult klasszikus elbeszélés mind jobban és szélesebben magába olvasztja a történetírás, emlékirat-töredékek, sőt, más egyéb részlettudományok elemeit, helyet adva természetesen személyes élmények és emlékek szövedékeinek, ezáltal átitatva az elbeszélés nyers mese- vagy regényanyagát, szinte a história és krónika határáig terjesztve ki az egyébként kezdettől fogva ledérségre hajlamos műfaj, mármint az elbeszélés kereteit.” Az Apocalypsis humana rengeteg bozótját e művészi alapelv szerint teremtette. Természetesen e több, mint húsz kötetből álló ciklus szintén nem szabályos ciklus, hanem szeszélyes és helyenként meglehetősen kusza kalandozás mind témában, mind műfajban, mind ábrázolásmódban.” (Szerb) Ennek az életműnek egy kis részletét szeretném tüzetesebben megvizsgálni. „Az írói életmű megismerésének és megismertetésének ez a teljességigénye teszi időszerűvé a Téli gondok újbóli kiadását is. Ennek keletkezéséről először egy 1937. május 13-án Gaál Gáborhoz írott levelében emlékezett meg Remenyik Zsigmond: „…nagy munkában vagyok, készítem a Téli gondokat, szerencsére már végefelé járok… Kérem, közölje velem, hogy a Téli gondokat mikor kezdené, cím megváltoztathatatlan, mert sűrű és állandó utalás történik benne fagyra, hóra, téli nyomorúságra stb., különben is egész dolgozatom faggyal kezdődik, azzal folytatódik, és kora tavaszi napsugárral, gyenge sugaracskával végződik. Beláthatja tehát, hogy nem adhatok neki egy kánikulai címet…” A Téli gondok végül a Szép Szóban jelent meg folytatásban, de a Korunk is közölte egy részletét 1937 szeptemberében, „önálló fejezet a szerző legközelebb megjelenő Téli gondok című vázlatkönyvéből” alcímmel. Könyv alakban még ugyanebben az esztendőben a Pantheon Kiadó jelentette meg.”  (E. Nagy) E mű aktualitása szívbe markoló. Veszélyes téma. A Téli gondok két évvel a II. világháború kirobbanása előtt született, egy 37 éves, világlátott férfi tollából.

1.                 „Lassan leszáll a köd, senkinek semmi oka, hogy irigyelje a természetet. Fenn a hegyekben már hó esik, a lankás dombokat napokig megüli a köd, és a folyók színe enyhén bőrödzik. Ürgék, gyíkok és pockok meghúzódnak a föld repedéseiben, a rétek, erdőségek és földek jogos tulajdonosai felől e napokban akár össze is dűlhet a világ. Semmi kétség, nemsokára itt a tél.” (Remenyik, 2022-07-30) A mérsékelt éghajlati övezet a térítők és a sarkkörök között található. A napsugarak beesési szöge, és a napsugárzás időtartama tág határok között mozog. Az éghajlati elemek jelenléte változékony, a hő kisugárzása aránytalanul oszlik el. Azok, akik ezen az éghajlaton élnek, tudják, hogy a tél a fény hiánya, a sötétség, a halálos hideg időszaka. Szemben a nyárral, ami valamilyen szinten mindig is biztonságosabb volt. Látjuk, hogy télen az itt élő állatok többsége leredukálja életterét, még fizikai kiterjedését is, a hőveszteség elkerülése, és ezáltal a túlélés érdekében. Ez az időjárás előrelátásra, és nagyfokú alkalmazkodásra kényszeríti az élőket. „Mindenki készülődik, a legrosszabbakat sejtve.” (Remenyik, 2022-07-30) Valóban csak egy átlagos tél vár a világra? Hiszen abból nem ez lesz az első, és valószínűleg nem is az utolsó. Vannak erre túlélési praktikáink. Mondhatni ez a természet rendje, ciklikus körforgása. Vannak a gondviselésnek olyan megnyilvánulásai, melyek a teleket éppen csodálatossá is tehetik. A jó közösség, a fűtött hajlék, az energiában gazdag ételek. A serény munka után mehetünk a fonóba énekelni, mesélni, vagy a gazdagabbakra vár a báli szezon.  „Az én gondjaim a haza, a művészet, a szabadság, a nép, ezeken kívül még az életnek és környezetemnek ezer és egy vonatkozása, amelynek züllött és megcsúfolt állapotából mások házakat építenek, autókat tartanak, esznek és szeretnek, én pedig sorvadok.” (Remenyik, 2022-07-30) Az igazságtalanság az, amitől Remenyik valójában fázik. (Mondhatnám, hogy a beszélő, de ő maga sem törekedett arra, hogy egy elvonatkoztatott személy bőrébe bújjon, hiszen szavai a személyes tanúságtétel nélkül érvényüket vesztik.) A fent említett értékek gondnoka, azokra van gondja, azokért aggódik. Mert hideg tél ígérkezik, köddel, faggyal, hóeséssel, nedvességgel és gyűlölködéssel, amit nagyon nehéz lesz kihúzni fűtelék, meleg ruha, elegendő táplálék és elegendő szabadság nélkül. Máris közelgő fagyot jelez az ablakba akasztott hőmérő, máris püfölik egymást az emberek helyenként a rend, helyenként a fajta és helyenként a szabadság nevében, végig Európa ködben pihenő rétein.” (Remenyik, 2022-07-30) Valójában a gondot az akaratlagos szeretet hiánya okozza. Mert mindenből van éppen annyi, amennyire mindannyiunknak szüksége lenne, de semmiből sincs elég ahhoz, hogy egyesek kapzsiságát kielégítse. Mert az ember vagy feláldozza az anyagi javakat az emberekért, vagy az embereket áldozza fel anyagi javakért. „Emberek és állatok beláthatatlan tömege máris dermedt tagokkal húzódik az ólak és kalyibák rozzant fedele alá, sötét az ég, sötét a föld, és vinnyogva viaskodik a lelkiismeret.” (Remenyik, 2022-07-30) A társadalmi jólét alapfeltétele az igazságos elosztás. Azokban az országokban, ahol széles a középosztály, és anyagi tekintetben nincsenek túl nagy eltérések, sokkal kevesebb a lelki betegség, és hosszabb az átlagos élettartam. Még a nagy amplitúdójú országokban ez a vinnyogva viaskodó lelkiismeret valóban megbetegíti a gazdagok kisebbségét. Mert bármennyire is szeretnék, senki sem született lelkiismeret nélkül, csak vannak, akik elengedik magukat, és elveszítik az ép testben ép lélek esélyét. Mert ép lélek nélkül sincsen ép test. Hiszen a betegségek jelentős része (ha nem az összes) valószínűleg pszichoszomatikus eredetű. „Teregessük ki hát még utoljára, ha módunkban áll, kínzó gondjainkat, és melegedjünk a hit, a szabadság, az egyetemes emberi jólét és az értelemnek a hideg télben meleget alig adó, szegényes lángjai mellett. Bizony, ez nem sok, de az ostoba gőg, a komisz közöny és a tébolyult ostobaság fagyos állapotában valamit rajtunk talán ez is segít.” (Remenyik, 2022-07-30) Hozhatnám példaként a Maslow-piramis elveit, de a szerző itt szerintem sokkal súlyosabb képet fest elénk. Olyan érzést kelt bennem ez a kép, mintha a mestergerendát dobnánk a tűzre.

2.                 „Kezdjem a hazával vagy az Istennel, mielőtt végleg ránk szakad a köd? Nem nehéz a döntés, a haza most divatban van, míg az isten szénája nem a legjobban áll.” (Remenyik, 2022-07-30) Meglátásom szerint a nemzeti érzés, az az akaratlagos szeretetnek egy formája. Egy döntés áll mögötte, egy döntés arra vonatkozóan, hogy azokat, akikkel együtt kell élnem akkor is szeretem, ha éppen hülyék, vagy undorítóak. Olyan az egészséges nemzeti érzés, mint az immunrendszer, védi a közösséget. De abban a percben, hogy ez védelem meghasonlik önmagával, és saját tagjai ellen fordul, abban a percben ez már súlyos betegség. Mert annak a közösségnek, amely önmagával meghasonlik, annak el kell vesznie. És sajnos volt már erre példa, nem is egy a magyar történelemben. Csak az Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy még létezünk. De Isten kevésbé népszerű azokban az időkben, amikor az ember éppen istennek képzeli magát, és élet és halál ura szeretne lenni. Sajnos a haza elvont fogalom, nem olyan, mint egy konkrét tárgy. Még csak nem is egy tárgy prototipikus fogalma. A haza ennél sokkal komplexebb társadalmi találmány. Ezt a fogalmat mi töltjük meg tartalommal. (https://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/106970/kollar-klemencz-laszlo/iszom-a-bort-zeneszoveg.html) Az értelmezésemben a haza mindaz, amit ismerek és szeretek. Azok az emberek, tárgyak, és tájak, amivel a gondviselés gondoskodott rólam. Hűség mindenhez, ami szeret, és amit szeretek. Az Isten mindemellett vitathatatlanul nemzetközi, számomra katolikus, nem lehet határok közé szorítani. Ő mindenek felett áll. „És közben, a természet ősi törvényét követve, lassan tágult és állandóan nőtt, növekedett körülöttem a haza.” (Remenyik, 2022-07-30) Valahol érthető, hogy egy világutazó a nacionalizmus korában már inkább merte magát európainak érezni, mint magyarnak. „Elkerülhetetlen volt a kiábrándulás, amit magával hozott az a tény, hogy a haza karikatúrájával ismerkedtem meg e gonosz és belátástalan időkben a szeretetre valóban érdemes, mindnyájunknak érdekeit kötelességszerűen védő és felelősségének magaslatán álló igazi haza helyett.” (Remenyik, 2022-07-30) Bár én azt gondolom, hogy jó esetben a kettő nem zárja ki egymást, úgy ahogy az sem, hogy valaki egyszerre élhet Kiskörén és Heves megyében is. Lehet, hogy nem ugyanazt a tájat látja, mint Mezőtárkányban, de szerves részét képezi mindkét település a megyének. Ha megtagadnám magyarságomat hogyan kapcsolódhatnék Európához, hiszen Magyarország Európa szerves része? „Hiszek Európa egységében, és ugyanekkor látom Európa népeinek csúfos elbolondítását.” (Remenyik, 2022-07-30) Részben igyekszik mentesíteni a félrevezetetteket a felelősség teljes súlya alól.

3.                 „Ha nem is nehéz, de haszontalan és időt rabló, idegeket őrlő munkával keresem meg szűkre szabott életem szerény szükségleteit. Mint minden munka, úgy az én elfoglaltságom is csak e rend keretein belül haszontalan, érdektelen és kényszerült. Kissé megalázó is, állatok kimért porciójának ellenőrzésén kívül munkám ideje alatt arra is kényszerülök, hogy számon tartva cselédek indulatait, lehetetlenné tegyem részükre, hogy verjék a jószágokat, hogy elvonják előlük a kiszabott abrakot, és lehetőleg ne kellemetlen és indulatos modorban érintkezzenek az istállót felkereső férfiakkal és asszonyokkal. Restellni való, de arra is vigyáznom kell, hogy ne lopjanak. Mert fizetésük csak „aránylag” megkülönböztetetten jó, a drágaság majdnem lehetetlenné teszi számukra, hogy járulékaikból, ha úgy-ahogy is, kijöjjenek.” (Remenyik, 2022-07-30) Valójában nem a munkával van gondja. Erkölcsi romlottság, és anyagi kiszolgáltatottság teszi szükségszerűvé a munkáját. Egy ideális világban nem ezzel foglalkozna. Bár íróként is erre kényszerül. Óvja a reábízottakat, gyakorlatilag önmaguktól is. „Ki tudja, mire képes a szegénység egy ilyen áldatlan klímájú horizonton?” (Remenyik, 2022-07-30) Ez vitathatatlanul nem paradicsomi éghajlat. Északon tudni kell okosan beosztani az energiát. „Amiből élnem kellene, munkásságom, hideg vízre valót sem juttat elegendőt, sőt mi több, minél inkább tartom a részemre elérhető nívót és közelítem meg céljaimat, annál ridegebben elzárkózik kielégítésem elől.” (Remenyik, 2022-07-30) Sajnos, ha egy nyelvet viszonylag kevesen beszélnek, akkor annak igazán mesteri alkotói ritkán találnak megfelelő eltartóképességű piacot, hogy művészetükből megéljenek, ezért nélkülözhetetlen e tekintetben az állam vagy egyéb mecénások közreműködése. Ebben az esetben viszont aki fizet, nem csak támogató, de megrendelő is. És a társadalomkritika nem biztos, hogy a legkelendőbb portéka. Remenyik ettől függetlenül mégis folyamatosan a nép érdekeit igyekszik szem előtt tartani. „Senkinek nem lesz semmije, Voltaire árnyas kis kertecskéjét messzire vitte már a cica, senkinek nem lesz módjában, hogy művelje serényen áldott kis birtokát.” (Remenyik, 2022-07-30) Ebből a részletből is látható, hogy az egyén szabadságáról és feladatáról beszél. Az az eufemizmus, hogy mindezt messzire vitte már a cica, jól mutatja, hogy a vétkeseket gyermeki színben tünteti fel. Voltaire az egyik legnagyobb példaképe, nem véletlenül. „Ez volt a végső mondata, amelyet az egész világnak és az utókornak üzent: „Úgy halok meg, hogy imádom Istent, szeretem a barátaimat, megbocsátok ellenségeimnek, de gyűlölök minden üldöztetést.” (Hegedüs) A felelősök fenyegetésénél sokkal fontosabb neki, hogy mi lesz az üldözöttekkel. „Ha pedig ez bekövetkezik, mit várjanak azok, akiknek bölcs és igazságos férfiak jelen vezetése alatt nem jutott sem szabadság, sem otthon, sem tisztességes ruha, emberséges szórakozás és elegendő élelem.” (Remenyik, 2022-07-30) A leginkább kiszolgáltatottakért emel szót. Bátran, és határozottan.

„Csoda-e hát, ha ebben a rideg és féktelenül tomboló téli fagyban az emberek legtöbbje, közöttük én magam is, meleg tengeri szellőről, illatos virágokkal borított, árnyas dombokról, meleg szél járta erdőkről, pálmákról, bőségről, szabadságról és emberi méltóságról álmodozik?” (Remenyik, 2022-07-30) Természetes, hogy ebben a földi pokolban mindannyian visszakívánkozunk a paradicsomba. Ahol nem kell a mannát félretenni rosszabb időkre.

„Vannak természetesen, akik nem tartják föltétlenül szükségesnek a közösség részére sem a szabadságot, sem az ellátást, sem a tisztességes ruhát, sem a békés életkörülményeket.” (Remenyik, 2022-07-30) A fenti értékeket képtelen egy ember biztosítani, ez mindig közösségek felelőssége. Lehet egy vezető bármennyire gonosz, vagy jóindulatú, ha beosztottjai pontosan betartva az utasításokat, vagy éppen kissé átértelmezve sanyargatják azokat, akik rájuk lettek bízva. „Még talán fékezhetetlenebb ellenségei ezek a haladásnak, az igazságos elosztásnak és az észszerű termelésnek, a békés fejlődésnek egy észszerű alapon, mint azok, akiknek hevenyészett utasításait tökéletes aprólékossággal meghunyászkodva végrehajtják.” (Remenyik, 2022-07-30) https://www.youtube.com/watch?v=NHJgd1K2r-c

Nem véletlenül járta Mátyás király az országot, mert tudta, hogy ha megszakad egy vezető kapcsolata a néppel, akkor könnyen eltévesztheti az irányt. „Nem valószínűtlen azért a feltevés, hogy meleg szobáról álmodoznak, biztos munkahelyről, ha már ebben a világban adatott meg nekik, hogy éljenek, úgy emberséges gazdáról és heti kimenőről.” (Remenyik, 2022-07-30) Persze álmodozni is csak olyan dolgokról tudunk, amiről van fogalmunk. Viszont érdemes csak apránként növelni vagy csökkenteni az életszínvonalat, mert a hirtelen nagy változásokat lelkileg nehéz elviselni. Apránként viszont a békát is fel lehet forralni. „Van nép, amely egyszerűen nem tűrné az efféle telet! A jelek szerint Európa népe is nehezen tűri, nem mernék fogadást kötni rá, hogy végleg beleszokik-e?” (Remenyik, 2022-07-30) Az író folyamatosan reménykedik, szeretne az embereknek olyan álmokat adni, amelyekért élni érdemesebb. „Sajnos, egyelőre ez a táj csak bennünk él, ami mindnyájunkat körülvesz, az a csontot rágó hideg, a piszkos kanális, a nyugtalan, csillagtalan ég és a mindenütt ott lábatlankodó félelem.” (Remenyik, 2022-07-30) A félelem pedig a szeretet hiánya.

4.                 „Európa egyes államaiban mintha tébolydából elszabadult erők uralkodnának, alig ellensúlyozható és az értelem eszközeivel megfékezhetetlen erők. Legjobb fiaikat egy értelmesebb kor szégyenére elüldözik ezek az államok, hontalanokká dobva őket idegenek közé, megfosztva e derekakat legminimálisabb segélyeszközeiktől.” (Remenyik, 2022-07-30) Sajnos ez ma nem csak Európára igaz. Valahol a migráció mozgatórugója is ez a folyamat. Persze korábban is előfordult, hogy tanuló fiatalok, mesteremberek bejárták Európát, majd a megszerzett tudással hazatérve gazdagították a haza tudását. De nem telepedtek le idegen földön pénzért. Az viszont biztos, hogy azé a föld, aki megműveli, aki benépesíti. Ha Európa régi népei nem becsülik meg saját értékeiket, azok bizony pusztulni fognak. „Egyszerűen érthetetlen előttem, miképpen tűri a gonoszságnak ezt a standardizált állapotát ez a világ, miképpen engedi meg azt, hogy még csak szóba is jöhessen a háború.” (Remenyik, 2022-07-30) Ez valóban felfoghatatlan. Arra persze számtalanszor volt már példa, hogy a nyugati világ önkéntes katonái elmennek gyilkolászni világszerte, kormányokat megbuktatni, vezetőket venni vagy likvidálni, jó pénzért fegyverkezni, rombolnak, rabolnak és újjáépítenek. „Érthető előttem, hogy népek végeláthatatlan tömegét nem egyszerű dolog megnyerni a túlvilág paradicsomi békéjének, de az már túlmegy felfogóképességemen, ha látom, hogy ugyanez a végeláthatatlan tömeg birkák alázatával és a félhülyék jámbor türelmével mintha csak azt a pillanatot várná, amelyben poloskák, patkányok és kártékony görények módjára egy apokaliptikus órában gáztól, tűztől, baktériumoktól elhalálozhatik.” (Remenyik, 2022-07-30) Talán nem mindenki számára egyértelmű, de sajnos láttunk már erre példát. Erre próbálják rávenni a még befolyásolható fiatalokat. Hogy ne az embert lássák társaikban. „Egyik fajta börtönökben és fogolytáborokban, másik fajta pedig fegyverrel kezében támadva képzelt ellenségeit vagy védve egy illúziót.” (Remenyik, 2022-07-30) Hogy lehetséges az, hogy a háború Európa érdeke? Azoknak, akik ott szenvednek ettől, biztos, hogy nem az érdeke. A békés együttműködés mindannyiunk közös érdeke. „Anglia fegyverkezik, Oroszország fegyverkezik, Japán, Németország fegyverkezik. Amerika is, azt hiszem, végigsorolhatnám az összes indiai hercegségeket, európai államokat, ázsiai és ausztráliai szigeteket, amelyeknek népei lemondva betévő falatukról, mintha csak megőrültek volna, egy rémisztő szem szuggesztiója alatt a pusztítás kellékeibe ölik minden munkájukat és minden értéküket.” (Remenyik, 2022-07-30) Ebben az a legfélelmetesebb, hogy minél több energiát ölnek bele, annál valószínűbb, hogy használni is akarják majd. „Hogy gondolkodnak-e eljövendő sorsukon, hogy mérlegelik-e veszteségeiket, alig állítható.” (Remenyik, 2022-07-30) De vezetőiknek túl jó dolga van ahhoz, hogy fel tudná fogni, hogy mit is veszíthetnek.

„Egyszerűen tűrik Európa népei, hogy bőrükre, munkájuknak eredményére, életükre és boldogulásukra egy szervezett gonosztévő had, egy skrupulus nélküli, mindenre kész gengsztertársaság úgy spekuláljon, mint a telkek árára. Hol hagyta el, hol vesztette pokolba, ha volt valaha egyáltalán Európa összes népének esze, hogy statisztáló készségét felajánlva, nyugodtan várja a pillanatot, amelyben gáz önti el védtelen otthonát, tűz pusztítja nehezen összehordott asztagait és kolerabacilusok fertőzik meg zsírtalan levesét?” (Remenyik, 2022-07-30) E sorok írója még akkor nem sejthette, hogy mekkora pusztításra képes egy atombomba. Félek, számunkra is tartogathat még borzalmas meglepetéseket a jövő, kár lenne ezeket egy háború keretei között kikényszeríteni.

„Egészen természetesnek veszem, hogy az állatok is hozzázüllenek az emberhez, sőt mi több, maga a természet is. Ma már alig szorul külön magyarázatra, legalább előttem, hogy miért pusztították Európát földrengések, áradások, vaddá vált állati hordák csapatai mindég és minden olyan időkben, amidőn az emberi életformák is a züllés bomlasztó formáit mutatták.” (Remenyik, 2022-07-30) Ha a globális felmelegedés következményeire gondolunk, akkor láthatjuk, hogy Remenyik a természeti folyamatok tekintetében is ráérzett valami nagyon fontosra. https://www.youtube.com/watch?v=pzlk3pjs89w

„Nem hiszek a háborúban, de egy elnyomatásban sorvadó békében sem hiszek. Hiszek Európának egységében, az értelem diadalában, a gonosz had csúfos elbukásában és a nép diadalában.” (Remenyik, 2022-07-30) Bármennyire is sötét képet fest elénk a szerző, újra, és újra felbukkan a hit. Hit egy jobb világban. „Ha él ez az ősi törvény, a dzsungel törvénye, úgy azzal se tegyenek kivételt, aki orgyilkosságra ösztökéli felbérelt cinkosát, vagy ha már ez az ősi törvény nem él, minősítsék fokozott gonosztettnek azon egyének sötét próbálkozásait, akik koholt sérelmek alapján egymásnak uszítanak népeket.” (Remenyik, 2022-07-30) A fogat fogért elv végtelen poklát igyekszik elhárítani. Nincs olyan indok, mely felhatalmazna embereket, vagy népeket a gyilkolásra. „Kétségbe ejt a gondolat is, hogy gyönyörű hazánk, ez a szerencsétlen és békétlen Európa züllött és kocsmákban részegen kockázó játékosok tétje lesz, akik, miután népét lerongyolták, erkölcseit léhává tették, tiszteletben tartott eszméit rossz hírbe hozták, tudományait meghamisították, legjobb fiait száműzték és elpusztították, végül még tájait is feldúlják, kultúráját elhamvasztják, folyóit megmérgezik, és levegőjét is inficiálják pusztító jelenlétükkel és saját őrületük igazolására.” (Remenyik, 2022-07-30) Félelmetes, és teljes körű pusztításról beszél. Félő, hogy ennek a háborúnak egy nép sem lehet nyertese, csupán elszenvedői a borzalomnak. Még 1937-ben megjelenik  Bűntudat. „Remenyik Zsigmond ezt az alcímet adja könyvének: Egy Goethe idézet margójára. Az idézet pedig ez: „Egy tanya elhamvasztása igazi szerencsétlenség és katasztrófa, a „haza pusztulása” ellenben frázis.'” Ezzel az idézettel Remenyik ép* ugy rámutat korunk nagy ellentmondására, mint könyvével, melyet a margójára ir.” (Kemény)

5.                 „Soha szégyenletesebbnek nem tartottam mesterségemet, mint e gonosz időkben.” (Remenyik, 2022-07-30) Szégyenkezik, mert tehetetlennek érzi magát. „Egy égő színház nézőterén ülünk – mi írók –, gondterhes és homlokráncoló aggodalommal figyelve a színpadon egy bornírt darab sikerén fáradozó őrült aktorokat, ez a kép él bennem, ha helyzetünkre gondolok. Égő színház, hülye darab és őrült szereplők!” (Remenyik, 2022-07-30) Külső szemlélőként hatástalannak érzi megfeszített munkáját.

„Van-e jogunk felháborodva fergeteget szórni elnyomók ellen, védelmünkbe venni pártolóan elnyomottakat, amidőn felfordulhat tőlünk kínjában a paraszt, vért izzadhat a napszámos, gyújtóbombák pusztíthatnak városokat és műemlékeket, valóban, egy halotti verset, egy szerenádot a félmillió halott spanyol megér! Kínomban már gúnyolódni vagyok kénytelen sorsokon, változatokon, állapotokon, berendezéseken, hisz legfelületesebb gúnyolódásomban eddig is több volt a kétségbeesés, mint a játékos hajlandóság.” (Remenyik, 2022-07-30) Tudatában volt az európai történéseknek, olvasta a jeleket. A spanyol polgárháború kicsiben modellálta a II. világháború történéseit. Ezt nem tudja tudatával közvetlenül megragadni. Itt a gúny próbálja védeni az elme épségét.

„Látom e hófedte táj világosságánál, hogy mennyivel többet ér kiásni a földből egy köbméter szenet, mint összeállítani egy csilingelő versikét.” (Remenyik, 2022-07-30) A társadalmi megbecsültsége sajnos nem minden esetben azonos a dolgok aktuális, mondhatni pillanatnyi értékével. Talán egy köbméter szén télen könnyebben ment meg néhány életet, mint a versek, de kérdem én, érdemes-e élni, ha hagyjuk magunkat megfosztani a szavaktól? „Ma már tudom és látom, hogy művészet és irodalom joggal sohasem számíthat és hathat meggyőző erővel, ha írók és művész élete nem mindenképpen példát mutató.” (Remenyik, 2022-07-30) De a legkomolyabb szavak mögül nem hiányozhat a személyes példa. A művészeket finom kis szenzorokhoz hasonlíthatnám, akik jelzik, ha baj van, és mutatják a helyes irányt. „Csoda történt, de való, hír járja, hogy feltűnnek tudósok, akik járják a falvakat, hogy felvilágosítsák és gyógyítsák a parasztot.” (Remenyik, 2022-07-30) A valódi egyenlőség egyik előfeltétele az azonos, de jó minőségű oktatás. Általában azok, akik a közoktatásban részesülők terheit szeretnék csökkenteni, többnyire olyan iskolákba járatják gyermekeiket, ahol sokszoros terhelésnek lesznek kitéve. Ők szeretnék a kistelepülések diákjaival és intézményeivel szemben helyzetbe hozni a reményeik szerint fizetőssé váló elitiskolákat. Holott a színvonalas közoktatás a társadalom egységes fejlődésének egyik legfontosabb feltétele. „A kaland hézagpótló helyét jelek szerint elfoglalta a hivatás és a küldetés.” (Remenyik, 2022-07-30) Remenyik személyiségfejlődésében is jól látható, hogy hivatásának egyre mélyebb dimenzióiba tud belemerítkezni. „De számíthat-e hitelre, számíthat-e egyáltalán irgalomra az, aki egy korban, mint éppen a miénk, e ránk szabadult szörnyűségek közepette szerelemről suttog, füveket és virágokat idéz, és lenge szellőt keverget tökéletlen és cinikus bármixer módjára?” (Remenyik, 2022-07-30) Egyre komolyabb elvárásokat támaszt írótársaival szemben is. Nem éri be a széppel, ha annak nincsenek mélyebb vonatkozásai. „Bizony, az irodalmi érték és az irodalmi erkölcs viszonya ma már csak a tudatosan félremagyarázók, felelősség elől kitérők vagy végső fokon hivatatlanok és lelkiismeretlenek előtt adhat rosszindulatú és szenvedélyes vitákra okot.” (Remenyik, 2022-07-30) Nem fél minősíteni azokat, akik az irodalmi erkölcs tekintetében még nem elég elkötelezettek. A „l’art pour l’art” elv számára elfogadhatatlan. „A szellem és az egyetemes emberiség érdekeinek valódi őrei sohasem is mulasztották el felemelni szavukat koruk gonosz indulatai ellen.” (Remenyik, 2022-07-30) A régi korokban a nemesség volt az, akinek megadatott az őrzők kiváltsága. A nemesi társadalom hanyatlásával kérdésessé válik, hogy ki vállalhatja magára ennek súlyát.

6.                 „„vigyázzatok, kislányok, mert a zsidóknak szokásuk, hogy különösen serdülő kislányok vérét keverik a pászkába húsvét előtt.” (Remenyik, 2022-07-30) Ez az idézet nem Remenyik Zsigmond tollából való. Távol áll tőle az ilyen jellegű hangulatkeltés, és csak azért hozza fel, mert erősen bírálja. Mózes második könyvének 12. fejezete ír arról, hogy a zsidóknak bárányt kellett áldozniuk, vérével megkenniük az ajtófélfát, hogy Isten csapása elkerülje a házukat. Ennek a történetnek szentségtörő kiforgatása állhat a fenti kijelentés hátterében. Napjainkban ez kimeríteni a gyűlöletkeltés fogalmát. Mennyivel keresztényibb volt Babits Mihály: Húsvét előtt című verse, amely ugyancsak ezt a témát dolgozza fel. „Egy pillanatig se feledjük el, mese és környezet egymástól elválaszthatatlanok. Gondoljunk a nagy meseszövőkre, Boccaccióra, Andersenre, gondoljunk az Ezeregyéjszaka meséire, ezektől tündéri keleti táj, bőség és szükség, dögvész és ködös homály elválaszthatatlanok. Eger meséi, ha voltak, vannak, vagy valaha lesznek egyáltalán ilyenek, a vérvádnak indulataiban félelmetes és rémületet keltő motívumait szükségszerűleg nélkülözik, ha pedig nem, bizony úgy aligha számíthatnak hitelességre.” (Remenyik, 2022-07-30) Remenyik rátapintott itt is egy kulcsfontosságú momentumra. Az ilyen jellegű történetek kiragadva természetes közegükből értelmezhetetlenné válnak, hitelüket vesztik. Eger zsinagógái is tanúsítják, hogy a II. világháborút megelőzően képesek voltak az egriek békességben élni. És bár előfordulnak néha szörnyű bűnök a mesékben, de a vérvád semminemű fejlődésre nem nyitna lehetőséget, így már önmagában is értelmét veszíti. „A negyedik tévhit azt állítja, hogy a mesékben minden szép és jó, a mese nem más, mint a „minden rendben van” világa. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a mese olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától szép és jó, semmi sem magától működik rendben. A hős épp azért jár be egy utat, hogy széppé, jóvá, működővé tegye maga körül mindazt, ami rút, rossz vagy működésképtelen.” (Boldizsár, 2010.) Mert minden mese azzal kezdődik, hogy adódik egy probléma, és addig nem is ér véget, ameddig ez meg nem oldódik.

„Úgy fordult az idő, hogy haladó szellemű ember nemcsak lojalitásból, de okos meggondolásból is támogatja bizonyos értelemben a hit megtámadott sáncait, szemben pogánysággal, hazug allegóriákkal, tűz-, nap- és holdimádással, mert ez utóbbiak nem csupán elszigetelt megnyilvánulásoknak számítanak, de koncentrációs tábor, szellemi eltiprás és konok értelmetlenség és gonoszság is jár velük.” (Remenyik, 2022-07-30) A hit alapvető igazságai a zsidó-keresztény kultúrkörben elsősorban megkönnyíteni és nem megnehezíteni hivatottak a békés együttélést. „Valóban, mesék és legendák világában ha élünk, irgalmasabb és lényünkhöz közelebb álló, ha hirdetjük a mesék és legendák egyenjogúságát, nem támogatva megkülönböztetett rokonszenvvel és egyben üldözve részrehajló irgalmatlansággal egyiket vagy a másikat.” (Remenyik, 2022-07-30) A népi kultúra bölcsességét továbbító mesék, és a vallási tanításokhoz kapcsolódó legendák évszázadokon át éltek egymással párhuzamban. Bizonyos tekintetben megerősítve egymás tanulságait. „Nem utolsó remény a szabad hit reménye számunkra, különösen amidőn a hit tételei, ha világunkban ugyan meg nem is találhatók, mint megvalósult eredmények, de e tételek céljai és erkölcsi iránya számunkra csak rokonszenvesnek mondható. Vérvádtól nem esik messze a koncentrációs tábor, vallási türelmetlenségtől a politikai türelmetlenség és hitelnyomástól a szabad gondolatnak az elnyomása. És túl ezeken az ellenőrizhető tényeken – sajnos, hogy ez részünkről már eredményesen nem alkalmazható –, de a vallás frazeológiája lesz hovatovább az egyetlen lehetőség, amelyen még orruk alá lehet dörzsölni az igazságot a hatalmasoknak. Ha a hit nevében emelünk szót az elnyomás ellen, felhíva a kiközösítés eshetőségére az igazságügy-miniszter figyelmét, az elkárhozás lehetőségére a gonosz büntetőparancsok érdeklődését, ha az eredmény ugyan nem is számba vehető, de az igazságtétel nem rejteget magában elementáris veszélyeket.” (Remenyik, 2022-07-30)

A vallás dimenziójából tekintve nincs olyan földi hatalmasság, amely térdet hajtani ne kényszerülne.

7.                 „Töltheti-e el keserűséggel a szellem emberének szívét az a tény, hogy egy gonosz kor kótyagos ifjai esküdt ellenségei és tisztelet nélküli kommentátorai (mert kommentátorai már puszta létüknél fogva is) éppen annak a szellemi mozgalomnak, amely e kort, ha igazolni nem is, de menteni hivatott?” (Remenyik, 2022-07-30) Évszázadokon át csak a 30 évesnél idősebb férfiak hangjára kapta fel fejét a közösség. Ha ők megszólaltak, mindenki elhallgatott. Remenyik kora fedezte fel magának a fiatalságot, mint új, kiaknázatlan rétegét a társadalomnak, mely leginkább befolyásolható. „„Akié az ifjúság, azé a jövő”, nyilatkoztatja ki a diktatúra, szánalmas bölcsességének teljes igazával.” (Remenyik, 2022-07-30) Minden erőnkkel óvnunk kell ezért gyermekeinket, fiataljainkat, ha nem akarjuk őket elveszíteni. „Jól tudom, hogy a társadalom előrelátó, okos tervszerűséggel el is züllesztheti az ifjúságot, mielőtt ráépítené omladozó légvárait.” (Remenyik, 2022-07-30) A fogyasztói társadalom szemszögéből sokkal többet fogyaszt egy szekularizált, individualista szingli, aki olykor közösül, de nem családban gondolkozik, mint egy többgenerációs családmodell. A társadalom legkisebb egysége a család, a család, amely védi az egyént. Gyökereitől megfosztva az ember végtelenül önző és kiszolgáltatott lehet. „A kor, amelyben az emberiség alkotásra, értékeinek megbecsülésére és felelősségteljes magatartásra képes, az – sajnos – nem az ifjúság kora.” (Remenyik, 2022-07-30) És bár fizikai jólétükből adódóan a mai gyerekek biológiai tekintetben viszonylag hamar érnek, szellemileg egyre későbbre tolódik a valódi felelősségvállalás időszaka. A fiatalokról még a társadalom gondoskodik. Felnőtté akkor válik egy ember, ha már gondoskodni tud önmagáról, és másokról. „Nem az idősebb korosztály-e az, amely az ostobaságokra oly hajlamos ifjúsággal szemben heroikus magatartásra is képes, amely munkájával biztosítja, ha egyelőre szerény körülmények között is, a kultúra és a szellem vegetatív életét?” (Remenyik, 2022-07-30) Időre van szüksége az emberek többségének hogy az igazán fontos dolgok mellett ki tudjon állni. Megbecsülje mások munkáját, és hozzátegye a sajátját is. Ha minden ismeretet megkérdőjelezünk, amit őseink hagytak ránk, akkor egy helyben fogunk toporogni, mert bizony az emberi élet sok tekintetben igen rövid. „Talaját vesztett ifjúságunk holmi badar lázálmok víziójában, még vesztett sereghez is méltatlan áldozatkészséggel tagad meg oly természetes dolgokat, mint tegyük fel: szabadság, egyenlőség, lojalitás, alig becsülve többre ezen értékeket, mint a csontot, amit odadob valaki a kutyának.” (Remenyik, 2022-07-30) A szabadság és egyenlőség sok tekintetben kizárják egymást, de ezzel szegény Remenyik nincs még tisztában. „Az aggok tisztelik a munkát, a munka értékeit okosan ők tartják számon, és ők azok, akik az eszét vesztett emberiség gonosz indulatait néha sikerrel, néha sikertelenséggel, de úgy-ahogy fékezgetik.” (Remenyik, 2022-07-30) A munka értékének tisztelete képes működtetni egy igazán szabad társadalmat. Nincs annál kiszolgáltatottabb ember, mint aki nem tudja magát a saját munkájával eltartani.

8.                 „És talán a sors, amelyben mi, kisebbségben lévők, az értelem, az erény, a tisztesség, becsület és a jogosság vértezettjei élünk, nem is olyan rettenetes. Talán rettenetesebb a mi sorsunknál, amely tele van aggodalommal, megalázottsággal, félbemaradottsággal, kilátástalansággal is olykor, még mindig inkább elviselhető, mint a becstelenek sorsa, a biztonságban élő felelőtleneké, a gondtalan himpelléreké és a kétely nélküli ostobáké. Általában, ha példám helytálló, talán még irigylésre méltó is a kisebbségben lévők sorsa.” (Remenyik, 2022-07-30) Sokan gondolják azt napjainkban is, hogy megéri tisztességtelennek lenni. De erről József Attila Két hexameter című szövege jutott az eszembe. Nincs olyan hiábavalóság (jóra és rosszra is használható dolog) a földön, amit halálunkkal ne veszítenénk el, kérdés, hogy életünkben ezeket hogyan birtokoltuk. Képesek vagyunk-e örökkévaló lelkünkkel erre megelégedéssel emlékezni. Bár képtelenség folytonosan Isten humorával szemlélni életünket, de olykor-olykor mégis elrugaszkodhatunk a földtől, hogy felülről látva önmagunkat, megszeressük örökké tartó életünket. „Ki tagadhatja, hogy e világ koldusai sorában alig számba vehető kisebbségnek számítanak a milliomosok, a bankvezérek, a püspökök, a bányatulajdonosok és az ezerholdasok? Alig van belőlük több, mint amennyivel meg lehetne tölteni Európában egy ócska kaszárnyát, cirkuszt vagy léket kapott hajót, hogy valaki is hallotta volna valaha is siránkozásukat mostoha sorsuk és áldatlan helyzetük miatt, arra nemigen volt mégsem precedens. Még azt se lehet nyugodt lélekkel állítani, hogy elnyomatásban élnének ezek a jámbor bőségesek, bár számszerű kisebbségben lévén, ez lenne talán a természetes és az észszerű, ha az az emberi természettől elválaszthatatlan.” (Remenyik, 2022-07-30) Évezredek óta szűk társadalmi rétegek, mondhatni kisebbségek birtokolták a hatalmat. És mindig a többség tette ezt lehetővé. Minél kevésbé központosított a hatalom, annál nagyobb a fejetlenség. Jó esetben a nép választja meg képviselőit, és képviseleti hatalom formájában a választottak a választók érdekeit képviselik.

„A helyrehozhatatlan hiba és az elveszettség pillanata ott fog kezdődni, amidőn nem mi, a kisebbségben lévő lelkiismeretesek, hitünkben meg nem ingatottak és jó képességeikben erősek vigyázunk az anyag és erő lassan erősödő jövendőjére, hanem a piszkos szájú és műveletlen, elbolondított és kihasználható, gondolkodásra egyszerűen képtelen, és csak aljas megbízások végrehajtására alkalmas sokaság.” (Remenyik, 2022-07-30) Remenyik őrzői küldetéstudata kiválasztottságát is félti. Kicsit olykor a kelleténél magabiztosabb.

„Tudom ma már, hogy a diktatúra például nem minden esetben elvetendő, sőt e világ abszolút rendjét csakis diktatórikus alapon tudom elképzelni, de diktátornak egy olyan egyént képzelek, aki erőszakkal kényszeríti rá az emberek tömegét arra, hogy szabadságban, egymás emberi jogainak tiszteletbentartásával, műveltségben, tisztaságban és bőségben éljenek.” (Remenyik, 2022-07-30) A demokrácia sem egyéb, mint a többség diktatúrája. És nincs is ezzel semmi baj, ameddig a többség nem szeretné a kisebbséget vagy a kisebbség a többséget kihasználni. „Hitem szerint csakis kétségbeesett emberek tréfálkoznak, azok közül is csak azok, akiknek a kétségbeesés dacára is helyén van az eszük.” (Remenyik, 2022-07-30) De sorai közt folyamatosan ott bujkál az irónia és a humor, amely kellő távolságot biztost az írói szubjektum számára, hogy eredményesebben, és egészségesebben reflektáljon.

9.                 „Félek tőle, hogy ifjúság félrevezetésén át, át ostoba és nagyszájú demagógok förtelmes böfögésén, a mocsárba merül egy tiszta tudomány, egy magasabb rendű hit és egy emberi életformának a lehetősége, maga a szabadság is és a jog, helyet adva elnyomatásnak, gőzölgő mítoszoknak, holdimádásnak, erőszakelméletnek, kizsákmányolásnak és elnyomatásnak.” (Remenyik, 2022-07-30) Ezért kell óvnunk a fiatalokat az agymosástól. Mert ilyenkor a közös jövőnk forog kockán. „Nagyon is félek tőle, hogy vész üt ki, gonosz és fajtalan vész, pusztulni fog az állat és ember, értékek mennek pusztulásba, elveszik a jóra ösztökélő gondolat, elkallódik az érték, és mindenki elfeledi a jó művészeteket.” (Remenyik, 2022-07-30) Félti európai együttélésünk évszázados eredményeit, kincseit. „Nem utolsósorban magam sorsáért is aggódom, hiszen ez csak természetes. Félek tőle, hogy előttem áll személy szerint is a pusztulás, azt megelőzőleg a hontalanság, a kivándorlás szüksége, a kiszolgáltatottság, az elhagyatottság és az elfeledés. Félek tőle, hogy munkámat sem tudom elvégezni, amiért eddig is, minden egyebet sutba vetve, bírtam és állottam ezt a méltatlan életet. Lehet, félek tőle, hogy ismét arra a sorsra jutok, amit ifjúkorban szívesen és kalandosan oly könnyen vállaltam, a nélkülözést, az utcán való ténfergést, a megalázások sorozatát, félek, hogy ismét hontalanná válok, rongyossá és éhezővé, sok nemes társammal, a jóllakott és meleg ruhába bújtatott becstelen között.” (Remenyik, 2022-07-30) Az író talán nem szerette eléggé összes kortársát, és kicsit féltékeny is volt egyesekre. De a történések tükrében el kell ismernünk, hogy félelmei nem voltak alaptalanok.

„Hagyhat-e nyugton még befejezetlen munkám miatti félelem? Tele vagyok gondokkal emiatt is, mi lesz velem, ha félbeszakítanak? Félbeszakítva, feledésre ítélve, egy hiábavaló élet terhével, kielégítetlenül és megnyilatkozatlanul, van-e ennél rémesebb? Ez a félelem különösen utóbbi időkben lett rajtam úrrá, amidőn elhatalmasodott rajtam a felelősség tudata, amidőn megtaláltam kapcsolataimat a néppel és a természettel.” (Remenyik, 2022-07-30) Legnagyobb félelme mégsem az elmúlás, hanem a befejezetlenség terhe. Jó gondnok módjára szeretné a népet és a természetet biztonságban tudni, szeretne ezért megtenni minden tőle telhetőt. Ez Remenyik Zsigmond igazi programja. Nem az anarchia, nem is a folyamatos kritizálás. Csupán feltárja a javítanivalót, és igyekszik is mindent a lehető legjobban megoldani.

„Előbb elpusztul egy ember, utána kivész egy család, elpusztul egy nép, elkallódik, és semmivé lesz egy egész világ, ez a szomorú egymásután.” (Remenyik, 2022-07-30) Ebből a pár sorból tisztán kiolvasható, hogy a szerző mennyire tisztában volt a társadalom strukturáltságával, és a belsőbb és külsőbb érdekkörökkel. Védi a világot, hogy megóvja az egyént, és védi az egyént, hogy óvja világunkat.

„Még egyelőre vad szél szaggatja a csupasz bokrokat, sötét az ég, de a naptár már közeli tavaszodást mutat. Lehet-e hinni a naptárnak, majd elválik. Egyelőre húzzuk magunkra ócska takarónkat, és megbújva száraz levelek alatt, ha éhesen és ha üldözőktől rettegve is, de várjuk a kitavaszodást.” (Remenyik, 2022-07-30)Ez a ciklikusság a remény a szava. Akármennyire is hideg a tél, telik az idő, és közeleg a tavasz.

10.             „Hát bizony elég furcsa a kép. Nyúlánk, magas férfi áll az előtérben, sötétszürke ruhában, lehajtott kalappal, jobb lábát kissé előretéve. A férfi arca meglehetősen darabos, tekintete kutató, homloka magas, orra húsos, ajkai élvetegek. Haja világosbarna, oldalt dúsan és rohamosan őszülő. Bajusza keskeny és szőke, ajkán fáradt mosoly. A kép oldalt homályos, a közeli tárgyak nehezen megkülönböztethetők, elmosódottak, rejtelmesek és bizonytalanok. De a távoli tájék, a háttér világos, tiszta és félreérthetetlenül kivehető. Pálmafa áll a háttérben, hajó és idegen táj. Amögött hegyek, ég és felhők. Egy világos tájék, boldog színekben, minél távolabb, annál világosabban, minél érthetetlenebből, annál megnyugtatóbban. Hogy a közeli vonalak bizonytalanok, hát istenem, mondjuk, hogy a sötét környezet és a légköri zavarok! Hogy nyugtalanító foltok éktelenítik a kép két oldalát, egybefolyva és megnehezítve a tájékozódást, az sem lényeges hiba. Mert a távoli háttér világos és tiszta, félremagyarázhatatlan és megnyugtató. Jó kép, nyugodt lélekkel hagyom hátra egy gonosz tél emlékeként késői utódaimnak.” (Remenyik, 2022-07-30)Ezzel a képpel foglalja össze földi életünk elmosódott díszletei között, a valódi, paradicsomi célt. A rohamosan őszülő haj alatt ott pihen egy fáradt mosoly. 

Idézett forrásmunkák

Babits, M. (dátum nélk.). Húsvét előtt. Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 7. szám. Magyar Elektronikus Könyvtár. Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: https://epa.oszk.hu/00000/00022/00195/06090.htm

E.Nagy, S. (dátum nélk.). Az író és kora. Nagytakarítás vagy a szellem kötéltánca – Téli gondok – Ismeretlen Voltaire-levelek(Digitális Irodalmi Akadémia). Petőfi Irodalmi Múzeum. Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: https://reader.dia.hu/document/Remenyik_Zsigmond-Nagytakaritas_vagy_a_szellem_koteltanca_Teli_gondok_Ismeretlen_Voltaire_levelek-41037

Géza Hegedüs. (dátum nélk.). Remenyik Zsigmond. A magyar irodalom arcképcsarnoka. Magyar Elektronikus Könyvtár. Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: A magyar irodalom arcképcsarnoka: https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/index.htm

Hegedüs, G. (dátum nélk.). Voltaire. Világirodalmi arcképcsarnok. Magyar Elektronikus Könyvtár. Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01391/html/index.htm

Kemény, G. (dátum nélk.). REMENYIK ZSIGMOND: Bűntudat (Pantheon. Budapest 1937). Korunk 12. évf. 5. sz. (1937. Május). Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: http://epa.uz.ua/00400/00458/00317/pdf/EPA00458_Korunk_1937_05_456-459.pdf

Kierkegaard, S. (2005.). Vagy-vagy. (Harmadik, javított kiadás.. kiad.). (D. Tivadar, Ford.) Osiris Kiadó.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Szalay Károly szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, C.-R. 2. (dátum nélk.). ALKOTÓK – REMENYIK ZSIGMOND. Nyugat 1908-2008. (S. Annamária, Szerk.) Magyar Elektronikus Könyvtár. Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: https://nyugat.oszk.hu/html/alkotok/remenyikzs.htm

Remenyik, Z. (2022-07-30). Remenyik Zsigmond: Nagytakarítás vagy a szellem kötéltánca – Téli gondok – Ismeretlen Voltaire-levelek. Digitális Irodalmi Akadémia: Petőfi Irodalmi Múzeum. Forrás: https://reader.dia.hu/document/Remenyik_Zsigmond-Nagytakaritas_vagy_a_szellem_koteltanca_Teli_gondok_Ismeretlen_Voltaire_levelek-41037

Szerb, A. (dátum nélk.). Remenyik Zsigmond. A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1919-TŐL NAPJAINKIG, VI. Kötet. (S. MIKLÓS, Szerk.) Budapest: AKADÉMIAI KIADÓ. Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: https://mek.oszk.hu/02200/02228AKAD%C3%89MIAI%20KIAD%C3%93,%20BUDAPEST/html/06/376.html?fbclid=IwAR3RUG88rFBH_gkwQqzs4VL6SjXKpMNn293H-Of5sxAkx05X1Ubzee3xYBU

Sztahó, E. (dátum nélk.). Remenyik Zsigmond utca. Beszélő utcanevek. Letöltés dátuma: 2022.. 11. 20., forrás: http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek/r/remenyik_zsigmond_utca

Thiel, K. (dátum nélk.). A hit lovagja és a „várakozó” Kierkegaard hatása Hamvas Bélára. Letöltés dátuma: 2022. 11. 20., forrás: http://www.c3.hu/~prophil/profi014/thiel.html