Ti azt hiszitek, hogy minden véletlenül történik. Mert nem hisztek Istenben, ez egyértelmű. Randa, hitetlen pogány fattyak vagytok. És ezért azt gondoljátok, hogy véletlenül találkozott Garay János és Tompa Mihály a Lánchíd alapkőletételénél, 1842. augusztus 24-én.
Elárulom nektek, hogy nincsenek véletlenek. Garay János például az alapkőbe helyezett tokba a nyamvadt arisztokraták aláírása és a pénzérmék mellett egy kis szösszenetet illesztett, melyben arra intette az utókort, hogy Babits Mihály édesanyját semmiképpen ne engedjék be az ő szülővárosába, Szekszárdra, mert akkor a születendő gyermeke olyan bornírtságokat fog írni, hogy Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem, csak, hogy alliteráljon.
És persze ott volt Tompa Mihály is, aki szúrós szemmel figyelgette a jelenlévőket, akik még nem tudták – mint ahogy Ti sem –, hogy ő a széki maffia beépített embere.Mer milyen nap is van augusztus 24-én? Ugye, ugye? Bertalan!
És miről nevezetes? Hogy a székieket 1717-ben nagy csapás, tatár betörés érte. Majd mindenki elpusztult! És pont Bertalan napján. Ekkor határozták el, hogy eztán minden évben háromszor elmennek a templomba és imádkoznak, hogy ez a szörnyűség ne történjen meg még egyszer. De egy idő múlva könnyelműek lette, és elfelejtették. És akkor meg leégett az egész falu. Ezután persze ijedtükben újra felelevenítették ezt a hagyományt és azóta is tartják. Na és mit csinált Tompa a szabadságharc leverése után? Református lelkészkedett. És a székiek is mind reformátusok!
Vagyis az a tény, hogy ott Garay emígy dicsekedett volna Tompának, hogy asszongya: „Gyors fakóm vitt a hátán, mint igaz, hogy élek… S mint a szél elértem rajta Bécsnek várát…”, és erre Tompa először csak annyit válaszolt volna, hogy nézd mily peckesen áll ott Stefi gróf, de Garay csak folytatta a hőzöngést, és erre Tompa kicsit idegesen már csak annyit jegyzett meg, hogy „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…”, és erre Garay megint valami ökörséget válaszolt, ilyenformán, hogy „A király házára mindjárt ráismértem Kétfejű sasról, mely a háztetőn űl…”, és erre persze Tompa rátromfolt, hogy „A honfi honfira vádaskodik”, mindez csak látszat, maszatolás. A valóságban Tompa intézte el az egészet, hogy pont Bertalankor… és éppen beszervezte Garayt… megzsarolta, mert látta, hogy papírt dugdos a tokba!
Hogy egy újabb klasszikust idézzek, gyerekek: „…fecseg a felszín, hallgat a mély!”
