Csókolom, jónapot, szevasztok!

     Kisgyermekként félelmetes, nagyfelnőttként pedig titokzatos volt a múzeum és az éjszaka számomra. És tessék, most itt vagyok a Múzeumok Éjszakájának nyitórendezvényén, a Tompa plusz Garayn titokzatosan.

     Tehetem ezt azért, mert engem ért a megtiszteltetés, hogy én legyek.
Ráadásul egy olyan én, aki szekszárdi, mint egyik mai „célszemélyünk”,  Garay János.
     Garay, aki Szekszárdon szülőház, általános iskola, gimnázium, két szobor, tér, napok, gyűjtemény, sőt a városban őrzik összes műveinek bővített kiadását is.
És a Szekszárdi Bikavér nevet is neki köszöni a város, hisz 1846-os Szegszárdi Bordalában így ír:
„Töltsd pohárba, és csodát látsz,
színe mint a bikavér,
s mégis a gyöngy, mely belőle
fölragyog, mint hó fehér.
És a tőke, melyen termett
nemde, oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben, együtt
szép hazánk háromszínét?”
És Füstikeszivem a Garay általános iskolába, majd a Garay gimnáziumba járt, és Garaygimis voltam én is, és Botond gyermekünk épp oda jár.
Láthatjuk tehát, Szekszárd büszke szülöttére.
„De még ez mind csak semmi! – mondaná most Háry és a diák ujjongva prüsszentene rá.”

     A mai másik „célszemélyünk”, Tompa Mihály pedig Hernádkak büszkesége.
Erről szerelme, Francziska így beszél Tompához:
„Lesz maga juszt is majd kultúrkert és alkotóház, gyűjtött gyűjtemény, koszorúzás és Kaknak, országnak hírese. S színdúsan, mint a páva tolla terül ki magának majd a világ.” És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy most kiállítás, felolvasás, mosolygós találkozás.                        Láthatjuk tehát, Hernádkak büszke az ő Tompájára.
“Veszéllyel jár a cél, ha nagy.
Fáradságom nincs hasztalan:
Más kincsásónak a nagy út
Annyival is fogyasztva van.”- mondaná most nekünk Tompa, ha hagynám őt beszélni.

     És hogy is jött össze Tompa plusz Garay?
Hát, kitaláltuk a VassTibi, hogy találkoztassuk őket ha igen, ha nem, hiszen a festmény.
És tessék kérem körülnézni. Ha ennyi mű tanúskodik róla, akkor mese nincs vagy van, találkoztak!