Bors néni, Nemes nagy Ágnes létező személyről (bejárónője, Bors Józsefné, Balogh Borbála, Báthori u. 3. ) mintázott mesehőse a magyar gyermekirodalomnak sok csodára képes varázslatos figurája. Azt azonban valószínűleg a költőnő sem gondolta, hogy a 80 éves anyóka a világot jelentő deszkákra lépve több színház létrejöttéhez is hozzájárul.
Bors néni és a meseváros Talla-galla történeteit először a gyermekirodalom lapja, a Kincskereső és az Új Tükör hetilap hasábjain olvashatta közönség, majd a Móra Kiadó gondozásában 1978-ban lett önálló kötet főszereplője a kedves karakter. Az Élet és Irodalom azévi 38. számában Petrőczi Éva így ,,köszöntötte” a magyar gyerekirodalom új hősét: ,, Bors néni könyve — bár „hivatalosan” öt éven felülieknek szól — nem tűr semmiféle olvasói korhatárt. Minden sorára igaz, amit Illyés Gyula mond Amit a felnőttek a gyerekek könyvéből tanulhatnak című írásában: „A felnőttek, s ma talán a gyermekek egy része is azért nem tartják magukhoz méltónak a mesét, mert az »gyerekes. A művészet nem ismer korhatárt. Ezeknek a fiataloknak való kitalált történeteknek részleteiben sincs semmivel több kitalálás, mint egy komoly regényben vagy versben. Sőt, ha azt vesszük, hogy a költött dolgoknak mennyi belső közük van a valósághoz, a mesékben több a megfigyelés, a tapasztalat…” Ki olvashatja tehát Nemes Nagy Ágnes legújabb, verset és prózát biztos arányérzékkel ötvöző remekét? Mindenki. A gyerekek, akik még csak most tanulnak „életül”. És a felnőttek, akik már néha kezdik elfelejteni, mire érdemes figyelni a világban, hogyan kell bánni a tárgyakkal és az emberekkel. Már a korábban publikált Bors néni-versekből és mesékből kiderült: a budai padlásszoba öreg lakója egyszerre tündér és hús-vér figura. A róla szóló egybegyűjtött írásokból most méginkább hiteles személyiség, elioti dramatis persona bontakozik ki. A szituáció- és személyiségteremtés módján kívül más, közvetlenebbül észlelhető rokonvonások is vannak Bors néni könyve meg az angolszász irodalmi hagyományok között. Ha Bors néni köreiben otthon akarunk lenni, elegendő felidéznünk a nursery rhyme és a nonsense — Szobotka Tibor találó kifejezésével — a „csodálkozás nélkül tudomásul vett csoda” fogalmát, s e csodák olyan közismert főszereplőit, mint Lewis Carroll Alice-ja, Milne Jonatán Jo-ja, vagy a Travers-teremtette Csudálatos Mary. Bors néni, aki egyforma biztonsággal cseveg a cipővel és a Nappal, az említett mesehősöknél is közelebb kerül hozzánk, hiszen jólismert, itthoni tájakon tündérkedik. Bármennyire valóságfölöttiek olykor a nyolcvanéves apró budai Fata Morgana kalandjai, mégis mindig gyermekien tiszta igazságot és igaz emberséget képviselnek. Úgy, ahogyan a kötet egyik legjellemzőbb darabjában, a Bors néni és a nyulak meséjében is olvashatjuk. A nagyravágyó, kalapos Nyúl Elek bűnhődésének históriája a klasszikus poétika receptje szerint egyszerre kínál okulást és mulatságot — azaz jóízű morális gyógyszert —, miközben bepillant a „tükrön inneni” és „tükrön túli” birodalomba. E két tartomány, valóság és irrealitás együttes jelenléte emeli Bors néni könyvét a „felnőtt költészet szféráiba. Közhelyszámba menő megállapítás, hogy a költő örök gyermek s nem kevésbé elcsépelt a „minden gyerekben ‘ van valami a költőből’? szólarrta’ sem. Nemes Nagy Ágnes egész költészete, s mostani új kötete is e sekélyesnek vélt bölcsesség teljes rehabilitációja, megalapozott igazsággá lényegülése. Idézzük fel, mit ír Nemes Nagy a költők és a költői kép viszonyáról egyik tanulmányában : „… úgy kell (a költőknek) ráfeszülniük figyelmükkel a tárgyra, jelenségre, olyan egzisztenciálisan, mint ősvadásznak az ősvadra.” Éppen ez az, ami a gyermekben és a költőben leginkább közös: a tárgyak, jelenségek befogadásának képessége, a mindenre „ráfeszülő” szüntelen, mohó éberség. E költői figyelem annyiban lépi túl a gyermekit, hogy nem csupán a tárgyakat, de a tárgyak környezetét is szemügyre veszi, s kihasználja a kínálkozó kontraszthatásokat. Az egyik Bors néni-versben például a nyári melegben lövő aszfaltozók mellé odabűvöli az áhított fagylaltot, az ellentét révén érzéki közelségbe hozva az izzadó mesterek kánikulai gyötrelmeit. Egyszóval: a pontos látás mellé a láttatás képességével is rendelkezik. Ezt az általános költői képességet sokszorozza meg Nemes Nagy Ágnes mindentudó formakultúrája: a Szigligeti Alkotóház halandzsavers-estjeinek főszereplője, a verhetetlen limerick-bajnok ezúttal is tobzódik a játékos, nyelvtörő rímekben. Rímjátékai azonban soha nem öncélúak, mindenkor a mondanivaló kifejtését, a tárgyak plasztikus megjelenítését szolgálják. Ezt legteljesebben a Bors néni gyerekkorát felidéző Bors néni a malomban-ciklus darabjai bizonyítják (Amikor Bors néni gyerek volt. A pataknál, Bors néni a malomban, A malom éjjel, A vízimolnár, Bors néni és két béka).
Bors Józsefné Balogh Borbála, a futóbab, a toronygomb és a rózsadombi kertek gondviselője, a mindenkit jóra nevelő tündér, a szétszóródott bors visszacsalogatója, ezernyi fontos titok tudója megérdemli, hogy országos kóborlásaira sokan elkísérjék — korhatár nélkül. „
A meseciklus országosan ismertté válása az Egyetemi Színpad 1981-es bemutatójának volt köszönhető: Novák János fiatal zenészként határozta el, hogy a külföldön látott, interaktív színházi gyermekelőadások stílusát, módszerét nálunk is meghonosítja. A rendező így emlékezett pár ével később, 1986-ban a Film Színház Muzsika hasábjain a bemutató létrejöttére: ,,Az első próbálkozásom, ami e színházideálhoz közelített, a Vándormóka című előadás volt az Egyetemi Színpadon. Aztán jött a Bors néni. De csak úgy tudtam elképzelni, ha Dajka Margit vállalja a főszerepet. Olyan elképesztő volt az ötlet, hogy egyedül el sem mertem menni hozzá, Horváth Péter kísért el az első látogatásra. A győzködés vége az lett, hogy mégiscsak megvalósult a Bors néni. Egy fillér nélkül! A díszletet feleségem, Radovics Andrea tervezte. Iparművészeti főiskolás évfolyamtársaival sok napon át ingyen készítették el. Dajka Margit is beleszeretett az előadásba. Saját pénzén varratott magának jelmezt, hívatott fodrászt. Verebes István és Kútvölgyi Erzsébet pedig gyerekeik játékát hozták el otthonról. Az egész annyira meseszerű, hihetetlen volt, hogy tudtuk, az életben csak egyszer valósulhat meg valami ennyi szeretettel. Tulajdonképpen ez a máig tartó kellemes érzés bátorít arra, hogy újra és újra gyerekdarabokat rendezzek.”
A produkció különlegessége az volt, hogy kimozdította a gyerekeket a passzivitásra kényszerítő nézőtéri székből, és a játék egészében aktív együttjátszásra hívta. A gyerekek kezdés előtt, az előtérben közösen megtanulták az előadás dalait, mozgássorait: ezzel nemcsak ráhangolódtak a produkcióra, de így tudtak aktívan bekapcsolódni a játékba, amely Bors néni nyolcvanadik születésnapi ünnepsége volt. Végig részt vehettek az akciókban, ha kellett, énekeltek, ha kellett labdáztak, különböző tárgyakká, lényekké, gyümölcsökké változtak át.
A szokatlan előadást pedig Dajka Margit alakítása koronázta meg, amelyet így jellemzett Ablonczy László kritikus ugyancsak a Film Színház Muzsika c. lapban:,, (BORS NÉNI) Azaz: Dajka Margit, aki örömünkre ismét tündérkedik. Vasárnap délelőttönként az Egyetemi Színpadon a Nemes Nagy Ágnes verseiből összeállított gyermekműsorban énekel és táncol. S a színpadra tóduló és játszó gyermekek között színes szoknyában, fehér blúzban. Az időfeletti gyermekség. Erdőjáró-röpdöső gyermekkora és mai háztetőjáró Bors néni egyként megelevenszik általa. Mert Dajka Margit lelkében él a színpadon. Lebeg tehát. S csak a gyakorlott színházba járó érzékelheti azt a finom, óvó, gondoskodó tekintetet és mozdulatokat, ahogyan mellette Kútvölgyi Erzsébet és Horváth Péter kíséri és figyeli őt, miközben együtt poétikusan végigkomédiázzák a játékot. „
Az előadásból tv-játék, hanglemez is készült, így az egész ország kedvencévé válhatott Bors néni és a színházi produkció, melyet a miskolci színésznő Ötvös Éva is látott, aki épp akkoriban vált szabadúszóvá. S olyannyira a produkció hatása alá került, hogy elhatározta, hogy Miskolcon is színre viszi a mesét. Az akkor fénykorát élő Vasas Művelődési Házban zöld utat kapott a kezdeményezése. Novák János is vállalkozott rá, hogy miskolci színészekkel újra megrendezze a darabot. A rendező csak pár napra érkezett Miskolcra, addigra a Miskolci Nemzeti Színház művészei már teljes szöveg- és daltudással készen álltak a próbákra: Bors nénit a színház rangidős, népszerű művésznője, Máthé Éva alakította, a játékmester Galkó Balázs, Titilla M. Szilágyi Lajos volt. A kezdeményező Ötvös Éva pedig Lackó szerepét vállalta magára. A bemutatóra 1983 tavaszán került sor, s kilenc előadást ért meg. Az újszerű produkció nagy közönségsikert hozott Miskolcon is, s talán szerepe lehetett abban is, hogy a következő évadokban a Miskolci Nemzeti Színház felkérte Novák Jánost, hogy a budapesti Radnóti Színházban bemutatott gyermekdarabjait, a Mauglit, A farkas szempilláit, A mesélő kert-et a miskolci színházban is színrevigye.
Bors néni – változatlan rendezésben – évtizedek múltán is színházról színházra vándorol, ám ennél is nagyobb csoda, hogy neki köszönhetően két színházi alkotó is színházcsinálásra adta a fejét. Novák újfajta gyerekszínháza inspirálta az Állami Bábszínház kettéválását, s az új gyermekszínház, a Kolibri megalakítását, melynek mai napig Novák János az igazgatója. Ötvös Éva színésznő pedig a Bors néni színrevitele közben, a Vasas Művelődési Házban a színházcsinálás minden részletét elsajátította a technikai egyeztetésektől a közönségszervezésig. Igy született meg az elhatározása, hogy létrehozza a saját színházát: a Premier Színház elsősorban a borsodi falvak, kisvárosok számára hozta létre utazó színházi előadásait. A repertoárban pedig – immár Lévay Joli főszereplésével – újra helyet kapott Bors néni 80. születésnapja…
Mikita Gábor
