Izzó mezők hangját
őrizte meg ez a henger
és valamiféle beszédet,
amit senki sem ért.
Nem a fonográf recsegése
zavaró,
hanem maga a hang,
mely tekinteted súlya alatt
összeomlik
majd áthasít a levegőn.
Ilyen hangokból nem épülhet
emberi beszéd
sem zene
csak katedrális,
kő kövön
ív íveken
fényre árny
percre órák
órákra ezer év.
Ezt a beszédet senki sem érti.
Ismeretlen zóna
két jelentéstartomány között,
nem kódolható
a hengeren
csak az erdő zúgása hallatszik,
nyomok
ahogy a fák kimenekülnek az erdőből.
Az apokalipszis befejezetlen
mert nincs kegyelem
abban a köztes zónában sem,
hiába zabálják az órák
teli szájjal a perceket
Az ablak csak egy hátsó udvarra nyílik
ahol karnyújtásnyira hever
a meztelenség.
