1976 Megtekintés 9 Perc

Egy kis matek, bölcsészeknek (Arany 205, Ady 145)

Arany János idén lenne 205, Ady Endre 145. Arany János 140 éve halt meg. Ady Endre 5 esztendős, amikor Arany János meghal. És ebben mi az érdekes? Igazából semmi, de aki egy kicsit is foglalkozik számmisztikával, biztos érdekli, mit jelenthet ez a sok ötös. Állítólag az ötös szám arra utal, hogy „Hunyd le félig a szemed, ha jól akarsz szeretni”, ne ragadj le a problémáknál. Igazából ez egy jó mondat, akár pólóra is lehetne nyomtatni. Engem a számmisztika nem érdekel, a matekhoz is maximálisan bölcsészként konyítok, kerülöm is, mint macska a forró kását, de azért ha egy számot sokszor hallok, az nem hagy nyugodni. Így volt ez ebben az esetben is. De mit is lehet kezdeni két ilyen abszolút ellentétes karakterrel. Arany a legtisztább szavú költőnk, aki egy erkölcsi magaslatról tekint le ránk. Ady erkölcséről ugye sok szót ejteni nem érdemes, életvitele nyitott könyv volt már kortársai előtt is. És akkor jön az ötlet (még itt is ott az öt), mi lett volna, ha a nagyszalontai születésű tudós és költő elbeszélgetett volna az ötéves érmindszenti fiúcskával. Miként emlékezne erre mondjuk Ady.

             – Hallod Gyula bácsi, hallod? Képzeld, fura álmom volt, fura. Álmomban gyermek voltam, ötéves forma gyermek és megjelent Arany az  álmomban. Arany, Gyula bácsi, Arany János személyesen.(Krúdy biztos  bajszát igazgatva hallgatná a cimborát.)
             – Azt mondta nekem, hogy Bandika, Bandika, nem lesz jó vége.
             – Mondom neki, minek nem lesz jó vége, mondom.
             – A kihűlő életednek.
             – Kihűlő életemnek?
             – Annak, annak… Meg kellene változni, Bandika, változni.(Krúdy ekkor odaintené  a főurat, hogy abból a      jóféle általa megálmodott fröccsből ugyan hozzon kettőt.)
            – Valami oktató versikét faragott Gyula bácsi, versikét, ami így szólt:
            – Fiatal a feleséged hej, hó
            – Kőbe vésett Lédát mászni nem jó
            – Szedd már össze magad hej, hó
            – Mert elszáll belőled…. (na itt ébredtem fel) erre már nem emlékszem.

Szóval valami hasonló kis történet kerekedhetne ebből a fiktív valóságból. A 2021/2022-es tanévtől a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium magyar tagozatos diákjai a helyi tanterv szerint kreatív írás órákon is részt vesznek. Az órákon elsajátíthatják a költészetet, irodalmat, újságírást mint szakmát. Ezzel a csoporttal vetettük bele magunkat az elején említett témába. Az alap Arany János „Tetemre hívás” című balladája volt. Ebben az esetben azonban nem Bárczi Benő volt ravatalon, hanem Ady Endre. Azon gondolkodtunk, ki miként búcsúzhatott volna a költőtől. A 11 diák (Bikki Alexandra, Cafik Tímea, Csizmadia Laura, Ducsai Réka, Fink Viktória, Horváth József, Horváth Petra, Jobbágy Dorina, Kiss Panna, Váradi Dóra, Varga Lili) nagy lelkesedéssel fogott hozzá a munkához. Az alábbiakban ezekből a munkákból készült válogatást közlünk.

KRÚDY A RAVATALNÁL

A halál csókol mostantól
Nem olcsó nők édes ajka,
Elhagytad e porhüvelyt.
Számodra már szűk volt e hely
Kietlen, rút, satnya vidék.

Lábad nyomában járok,
kereslek, de nem találom
Hű társam a bajban. Baj van.
Elkoptak kocsmás hajnalok.
Hűtlenek lettek az eladó lányok.

Mulattató volt a bor, mámor, szerelem,
Az alkoholban ázó agy, vagy agyament.
Nikotin-virágok nőttek a ködjeidben,
Mint tavasszal mezőn a friss virág,
S most ravatalodnál áll az özvegy barát.

LÉDA ÉS CSINSZKA BÚCSÚJA

Naponta vallanék szerelmet,
elmondani mennyire szeretem
puha hajad, meg ilyen felszínes
dolgokat, hogy nem használsz semmit.
De ehelyett mondhatnám
azt is, hogy szeretném, ha kenyér
helyett brióst ennél inkább, meg
tudom, nem szereted a szódát,
de bírod a baracklekvárt.

Naponta szerelmet vallanék,
néha beléd is rúgnék,
utána adnék csókot milliót,
tudod, ez csak az én szeretetnyelvem.
Tudom, furának tartod, hogy
reggelente vizet iszok,
s nem cukros löttyöt, teát.
Szerettelek, szeretlek, mily reménytelen
csak neved maradt velem.

Olyan más ma már minden,
holnaptól nem érted élek
de mit jelent a holnap,
mit jelent, hogy élek.
Már nem ragaszkodom elképzelt
valóságomhoz, hogy melletted ülök.
Vénülő kezedet markolva
várunk a villamosra.
Csókokat csináltunk egykor,
kincses, drága csókokat,
s most itt hagyott fecnik közt
kutatom a rég elmúlt bókokat.
Minden fecnin ott az igazság,
aranyködbe burkolózott
ez a januári pesti est.

ADY MEGHALT
(a Hej Vargáné dallamára)

A mi Bandink oly ember volt,
ki szerette az alkoholt,
cigarettáját pödörte,
mintha nőket érintene.

A nőknek nagy tisztelője,
csábítója, szeretője,
combjuk között megpihenve,
mintha eget érintene.

Utolsó nap ágyhoz kötve,
takarója rút élete,
immár koporsó fedi le,
kék az égbolt ő fölötte.

Tegnap még 100 nő követte,
mára már egy sincsen vele,
Léda csókját ellehelte,
Csinszka szemét eltemette.

Sorra jönnek, bevillannak
az emlékek a paplan alatt,
mikor még együtt nevettek,
egymás húsába betéptek.

ÉDESTŐL BANDINAK

Emlékszem a percre
mikor először néztél rám.
Még éppen, hogy itt voltál,
szemedben máris szenvedély.

S most hűtlenül itt hagytál,
nem ütötted meg magad fiam?
Halott pilládon nem süt át
már a gyermeki szeretet,
téged én már, akár a föld,
elengedtelek…

PARAFRÁZIS

Már vénülő kezemmel
fogom meg a kezdetet,
ujjaid begyében ott hebeg
a szeretet.

Hangod nem hallom,
sosem hallottam,
Csacsinszki hangzás
csak sóhajban van.

ASSZONYOS LÉPEGETŐS

Nyelem a könnyem,
issza az élet.
Hátamon fájdalom,
haláli a torom.
Láttalak holtan,
boldogan-szomorúan.
Mar most a bűntudat,
lelkembe varr lyukat.

Szerettél valaha?

Számítottam néha?

Belőlem egy darabot
lophattál volna.

1971-ben született Miskolcon, azóta is itt él. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett. 1999-ben magyar szakon, 2000-ben esztétika szakon diplomázott. 2000-ben kezdi meg tanulmányait a ME-BTK Filozófia Doktori Iskoláján. 2000—2002-ben a Miskolci Városháza sajtóreferense. 2003—2010-ben a B.-A.-Z. Megyei Levéltár munkatársa, mellette filmesztétika órát tartott a ME-BTK-n. Jelenleg a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tanára. Könyvei: Kolostori csendélet (1993), Tört szárnyakkal (1996), Sorszámozott éjszakák (1999), Csigaház (2002), Vaspapucsban szép az élet (2006);