Nő a rend

Nő a rend
In memoriam Remenyik Zsigmond

Összeállításunkban az idén hatvan éve elhunyt Remenyik Zsigmond íróra (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.), a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjára emlékezünk.

Összeállításunk szerzői:

Bornemisza Rozi, 
Gerzsenyi Gabriella, 
Király Csenge Katica, 
Kopriva Nikolett, 
Simon Adri, 
Szécsi Gabriella Tímea.

Remenyik Zsigmond „A nagyváradi jogakadémián tanult. Tanulmányait félbehagyva, 1920-ban Dél-Amerikába utazott, ahol 6 évet töltött. (…) Spanyolul megtanulva az első chilei avantgárd művészeti csoport vezetője lett. 1922–23-ban két spanyol nyelvű kötete jelent meg. 1926-ban Kassák Lajossal találkozott Bécsben.
Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe. 1936-ban a Szép Szó munkatársa, majd József Attila halála után egyik szerkesztője volt. 1939-ben nehéz anyagi helyzete miatt kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, de
1941-ben ismét hazatért.
Első írásait A Hét, a Ma, a Nyugat és a Független Szemle közölte. 1932-ben adta kiaz Apocalipsis Humana sorozatban első regényét. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul, pl. Olivér és az embervilág (1936) művében. Tragikomédiáiban az erkölcsi züllés áldozatait vitte színre (Blöse úrék mindenkinek tartoznak). Szenvedélyessége, keserű valóságszemlélete, ironikus és avantgárd látásmódja, a tragikum iránti fogékonysága, antinácizmusa és pamfletre hajló indulatai határozzák meg szatíráinak jellegét. 1945 után írta az Apocalipsis Humana regénysorozat nagy részét; ezekben a század első negyede széthulló úri társadalmának életét, a vidéki kúriák süllyedő világát ábrázolta éles szatírával és erős kritikai felhanggal.” (Wikipédia)