Ültek az asztalnál hárman,
Tompa, Garay, Francziska.
Lesz maga juszt is majd Vidám
Pávaház, gyűjtemény, Miska,
s Kaknak, országnak hírese,
búgta szerelmesen ’Cziska.
Színdús a jövő, de élve
költeni jobb, mint kifingva
híresnek lenni. Gazdag a
jövendő, de a ma fia
koldus. Éltessen engem most
a Magyar Akadémia!
Poharakba bort tölt, szétnéz,
s hegyeset köp Tompa Miska.
Ültek az asztalnál hárman,
Garay, Tompa és Háry.
Szekszárdon lesz maga utca,
gimi, szobor, szülőház is,
s ne feledjük, bikavérnek
hívják e bort sok évszázig.
Előttük pohárban borral
jósolta prüsszintve Háry.
Garay röhögve mondta,
kezdhetik felőlem máris.
Mert szarva le az utókor,
kell hódítani a mát is.
Adják most a szobor árát,
s írok sok posztumusz Háryst.
Tabló.
„Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: Véleményem ez –
a dolog merőben valószerűtlen.”
vagy …