Jelen, s jövendő Hernádkak és Szekszárd viszonylatában

Ültek az asztalnál hárman, 
Tompa, Garay, Francziska. 

Lesz maga juszt is majd Vidám 
Pávaház, gyűjtemény, Miska,

s Kaknak, országnak hírese, 
búgta szerelmesen ’Cziska.

Színdús a jövő, de élve 
költeni jobb, mint kifingva

híresnek lenni. Gazdag a 
jövendő, de a ma fia

koldus. Éltessen engem most 
a Magyar Akadémia!

Poharakba bort tölt, szétnéz, 
s hegyeset köp Tompa Miska.

Ültek az asztalnál hárman,  
Garay, Tompa és Háry.

Szekszárdon lesz maga utca, 
gimi, szobor, szülőház is,

s ne feledjük, bikavérnek 
hívják e bort sok évszázig.

Előttük pohárban borral 
jósolta prüsszintve Háry.

Garay röhögve mondta, 
kezdhetik felőlem máris.

Mert szarva le az utókor, 
kell hódítani a mát is.

Adják most a szobor árát, 
s írok sok posztumusz Háryst.

Tabló.

„Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: Véleményem ez –
a dolog merőben valószerűtlen.”
vagy …

1956-ban született Szekszárdon, s ott él azóta is. 1974-től 1980-ig a Kísérleti Színpad zenekarának, majd a Mosolygó Kaptafa Hangászkarnak zenésze és dalszövegírója. Írásait 1974-től közlik napilapok, folyóiratok, antológiák. Öt kötete jelent meg: A rózsaszínű lórúgás 1992-ben, A dolgok mindig másokkal történnek 1995-ben, DéBéla késni indul 2000-ben, egyszerűmedve és a fűzetlen cipő 2006-ban, Dönci szerint a világ nincs kész 2010-ben. 1997-től alapító szerkesztője A Pad irodalmi és művészeti folyóiratnak. 1986-tól vizuális költészeti munkákkal, mail artokkal szerepel kiállításokon. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.