„Madarak lebegtek bennünket körül”
Remenyik Zsigmond
A hajó fedélzetén hallgatta a bálnák énekét.
Az éjszakai viharok szelével
társalgott Dél-Amerikáról,
halott barátairól,
sorsokról, melyek csontjaiba forrtak,
s nem hagyták nyugodni.
A szél faggatta, hányszor fog még elindulni?
Mit keresett a száraz sivatagok,
elhagyatott tanyák,
bűzlő bérházak tömbjében?
És mit keres a Brooklyn-hídon;
Manhattan bábeli világában
térképpel a kezében;
vagy Bronxban egy fülledt, szűk szoba mélyén
egy halott ágyán fütyörészve?
Billegni kezdett a hajó.
A bálnák is elhallgattak.
Fehér madarak csapták föl a vizet,
majd örökre eltűntek.
Ők már mindent tudtak.
