legyen annyi elég, hogy ismerős vagy nekem / ismerős a hanghordozásodősrégi az aurád / és szinte ugyanazt gondoljuk most islegyen annyi elég, hogy ismerős vagy nekem /a szekszárdi szüreti napok és a Hernádkakon töltött spanyolnáthás estjeimután bejelöltelekés már ismerősként vagy nekem újra ismerős / dereng valami?küldésben az isteni mailbox / sem új sem törölt üzenet […]
Hernád bal partján, Miskolctól tovabújik meg költők, írók udvara.Hol felhők megállnak, vihar fogan,együtt vannak, iszogatnak sokan. A kakasok és tyúkok szerteszét,van ott laza pörgés és szent beszéd,no meg a performansz se ritka biz’. Hát te egyedül? Mit állsz csak úgy itt? Nem vagyok egyedül, Napóleonvelem. Kérsz? Van itt hely a fotelen.Johannes Garay vagyok. – méreget.Te pedig […]
Tompán szólt a hangja, mint egy rossz akusztikájú koncertteremnek. Pedig zöld környezetben voltunk, emlékszem, hogy mohón szagoltuk a vidéki levegőt. Ez nem Pest, mondtuk, nem a jól ismert, összehugyozott, csikkekkel teli hatodik kerület. Sem a Parlament környéke, a ropogós dunakavicsok közelsége. A Lánchíd és a múlt fényévekre van, tulajdonképpen nem létezik. Hernádkakon vagyunk, mondtuk. Itt […]
Garay János zsebre tett kézzel sétálgat Hernádkakon, pont az orra előtt ment el a busz. Ismerősen idegen férfit szúr ki a közelben, aki jobb lábával egy padra támaszkodik, és elszántan mered a tengerszerűen hullámzó rétre. Megszólítja, mivel úgysem akad jobb dolga:
– Tetszik a tornacipője.
Az idegen felé fordul, hófehér arcbőrét épphogy lekapta a nap.
– Köszönöm, most vásároltam, úgy vettem észre, ez roppant divatos manapság.
– Nagyon jól áll! – Garay lehuppan a padra.
Anyám halott, apám félig Tompa Mihály, félig Garay János, vagy tán egészen az. Bocsánat, fiatalember, ott a hátsó sorban, most nevetett? Ne mondja nekem, hogy tüsszentett, tudom én jól mi a különbség a nevetés és a tüsszentés között! Szóval, ott tartottam, hogy apáim, fogadott apáim természetesen, nyilván senkinek nincsen két apja, nincs igazam? Hogy-hogy honnan ismerem […]
Garay János a néhai költő éppen eltávozást kapott Szent Pétertől jó magaviselete miatt, tekintettel arra, hogy meghívták szülővárosába, a Szekszárdi Magasiskolában tartandó írókurzusra előadónak.Munícióként távozáskor kapott egy chipet, amivel agytekervényeibe beültették az árnyékvilágból távozása és visszatérése közötti időszakban történteket, és a szóra érdemes irodalmi és művészeti alkotásokat. Ily módon felvértezve kavargatta kávéját, Szekszárd legjobb cukrászdájának teraszán, […]