Nő a rendIn memoriam Remenyik Zsigmond Összeállításunkban az idén hatvan éve elhunyt Remenyik Zsigmond íróra (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.), a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjára emlékezünk. Összeállításunk szerzői: Bornemisza Rozi, Gerzsenyi Gabriella, Király Csenge Katica, Kopriva Nikolett, Simon Adri, Szécsi Gabriella Tímea. Remenyik Zsigmond „A nagyváradi jogakadémián tanult. Tanulmányait félbehagyva, 1920-ban Dél-Amerikába utazott, ahol 6 évet töltött. (…) Spanyolul […]
Ki volt Remenyik Zsigmond?, tehetné fel nekem a kérdést joggal sok olvasó, hiszen az ő nevét valószínűleg kevesen hallhatták általános- vagy középiskolai tanulmányaik során. Az irodalmi kánon nagy tiszteletben álló meghatározói talán kicsit nehezen találtak rajta fogást. „REMENYIK Zsigmond (Dormánd, 1900. július 19. – Budapest, 1962. december 30.): író.” (OSZK MEK – Irodalmi […]
„Az íróasztalon legpéldásabb rend mutatkozott, sorbaállított ceruzák, tollszárak és egy kettős tintatartó tették ezt tökéletesen harmonikussá, egy fekete bőrmappa és néhány elintézésre váró akta szomszédságában.” Remenyik Zsigmond Mindennek ideje van, kimért ideje, most tanulnom kell épp a jelenben élni, újszülött-szemmel látni az öreg tárgyakat, rácsodálkozni a viharvert szárítóállvány szabálytalan geometriájára, a két lógó rácsra, kilencventől […]
„Madarak lebegtek bennünket körül” Remenyik Zsigmond A hajó fedélzetén hallgatta a bálnák énekét. Az éjszakai viharok szelével társalgott Dél-Amerikáról, halott barátairól, sorsokról, melyek csontjaiba forrtak, s nem hagyták nyugodni. A szél faggatta, hányszor fog még elindulni? Mit keresett a száraz sivatagok, elhagyatott tanyák, bűzlő bérházak tömbjében? És mit keres a Brooklyn-hídon; Manhattan bábeli világában térképpel a […]
„Nagyon is tudatában voltunk annak a rettenetes és megdöbbentő valóságnak, hogy nincs igazság.” Remenyik Zsigmond Szius, Nagyapa, úristen, de kimelegedtem, nem bírom elhinni, hogy anya nem érti meg, nem vagyok fázós, attól, hogy ő fázik folyton, nekem inkább melegem van, ma reggel is rám adott még egy kardigánt a pólóra, semmi szükségem nem volt rá, […]
Péntekenként a lányokká változom, akiket nem kaptál meg, a holdfázisok lesznek a combnyakamra tetoválva. Elképzelem, ahogy nem nézem magam egy másodpercnél tovább a tükörben. De már porrá reszeltem a tükröt. És a hajlataimba szórtam. Egy bagoly nagyságú szív kopogtat az ablakon. Kéri vissza lezárt helyragjait, határozóit. Elképzelem ahogy a baglyot megkopasztják. És egy üstbe főzik […]
„Csoda-e hát, ha ebben a rideg és féktelenül tomboló téli fagyban az emberek legtöbbje, közöttük én magam is, meleg tengeri szellőről, illatos virágokkal borított, árnyas dombokról, meleg szél járta erdőkről, pálmákról, bőségről, szabadságról és emberi méltóságról álmodozik? Sokan efféle távoli örökségünkről álmodozunk, már legalábbis azok, akikben van még egy szemernyi emlékezés elvesztett javainkra, soha ki […]