Tompa Mihály és Garay János találkozása a konc asztalánál

TOM    Itt van, ez az, felismerem.
GAJ     Ez szép darab, elismerem.
TOM    Gyönyörű, és púposan tele!
GAJ     És nekünk mi dolgunk van vele?
TOM    Dolgunk osztozni a sorson.
GAJ     Vagyis osztozni a koncon?
TOM    Félbe vágni, ketté, ami egy, mert magától ketté nem megy!
GAJ     És melyik majd enyém? A nagyobb?
TOM    Bárhogy osztjuk, egyik rész se jobb.
GAJ     Akkor hát szabadon tudunk dönteni?
TOM    Létünk kötelez: tudnunk kell dönteni.
GAJ     Ehhez józan ész kell, ahhoz költészet.
TOM    Ahogy a fény szereti a sötétet!
GAJ     Így tehát minden rendben – varjú nem váj varjúszemben.
TOM    Tied Buda, enyém Pest.
GAJ     Épp úgy, mint lélek és test?
TOM    S a ráadás a szellem: Óbuda – bár ez kimondva minimum fura.
GAJ     Hibás tán a tézis?
TOM    Megint, újra, mégis…
GAJ     Ha Herkules a fétis…
TOM    És a szabad aszkézis.
GAJ     De hagyjuk, nincs esélyünk.
TOM    Azt mondod, ne reméljünk?
GAJ     Ne. Látod most őket amott bejőni?
TOM    Hol? Amott? Ó! Az Arany és Petőfi?
GAJ     Bizony, azok, a két félisten.
TOM    És „ellenük” esélyünk nincsen?
GAJ     Abszolúte, de abszolúte nincsen semmi.
TOM    Azért szabad még így-úgy nekünk is verselni?
GAJ     Úgy érted, a Kárpátok alatt?
TOM    Hát persze, hiszen az az alap.
GAJ     Nemcsak lehet, de kell is!
TOM    Fent és lent, kint is, bent is.
GAJ     Mert: küzdeni mindig, feladni soha.
TOM    Úgyis elnyel a föld, s benő a moha.
GAJ     Hát ez a törvény, barátom.
TOM    És az életem: halálom.