Bartók plusz Pilinszky plusz Krajnyák

A mellettem lévő gazdátlan maradt nyugágyon elnyúlik az idő. Egész perceket bont a lassúság, felek lesznek végtelen egészek dodekafón teljesség a forróság törte délutánban. Mégis, annyira gyorsan szökik el minden a kalapácsütések között. Poros a nap sápatag árnyékommal összefekszem köröttem némán hápogó halmadarak keringenek. Felém hajló fenyőágak tépázott vonók susogásban közeledés, közeledésben távolodás távolodásban suhogás. Tobozok koppannak a puha levélszálkákon omlanak a fák. A fülemben klarinét kontraszt kabócák zaja mászkál. Gyantát tapasztok a szemeimremás könnyeivel […]