Mi a fene!

         ─ Hallottad, egy komám?
         ─ Mit, egy komám?
         ─ Hát hogy Garay Jani meg Tompa Miska ott voltak a Lánchíd alapkőletételénél.
         ─ Mi a fene! Nem.
         ─ Na ugye?
         ─ De hisz’ ott van az a nagy víz, ami csak folyik, nem törődve semmivel, oszt aki belepottyanik, annak má’ haragoztak.
         ─ Jól látod, egy komám. Nagy vakmerőség kell ahhoz, hogy az ember csak úgy ott őgyelegjen a Duna partján, jobbra-balra tekintgetve hasztalan. S még annyian tiporták ott egymást, hogy csak. De várjál, tudok még cifrábbat is! Jani meg Miska leutaztak Szekszárdra!
         ─ Szekszárdra?!
         ─ Oda, ha mondom!
         ─ Tyű! Ahhoz még nagyobb bátorság kell, egy komám! Mer’ ott az a temérdek farkasember, akik folyton friss hús után kaffognak!  Na, oszt történt vélük valami bajság?
         ─ Nem, mer’ a város határában meghemperegtek a disznódagonyában.
         ─ Mi a fene? Az használ?
         ─ Hogyne! Mer’ azt mondják, ha a farkasember nem érzi meg az emberszagot, nem támad. Így elnyomták a saját szagukat.
         ─ Én akkor se merészelnék Szekszárdra menni. Nem hiszek én az ilyenekben, egy komám. A fenevad az fenevad, különösen, ha szekszárdi!
         ─ De ez még mindig semmi! Ez a két eszement kőtő most Hernádkakra akar utazni.
         ─ Na, az a legnagyobb őrültség! Mer’ ottan gyünnek-mennek a vassemberek, s akinek kedves az élete, a környéket is messze elkerüli!
         ─ Hihíj, egy komám, az már szent igaz! A kaki vassemberek több személlyel végeztek, mint a farkasok! Ahogy a vassöklükkel gyomorszájon ütik a gyanútlan vándort, azt még elgondolni is szörnyűség! Szegény, tudatlan poéták!
         ─ Oszt a vassemberek ellen nincsen ellenszer, egy komám?
         ─ Eddig még nem találtak ki semmit, egy komám!
         ─ Na, akkor vége a dalnak! Ki fogja majd megírni Az obsitos meg A madár, fiaihoz kőteményeket?